A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

DANKÓ Imre: A bodrogközi Hosszúrét települése

A BODGROKÖZI HOSSZÚRÉT TELEPÜLÉSE 155 lóan nagy ünnep, bár szokásvilága erősen leegyszerűsödött. A fő mozzanat itt is a vacsora. Segítséget erre az alkalomra se igen hívnak. Nem is nagyon kell, mert az ünnepség a szűkkörű családra korlátozódik. A temetés különösen komor a Hosszú-réten. A halottat a rendszerint a Sárospatakról kihozott koporsóba teszik és beviszik temetni valamelyik faluba. Hosszú kocsisorokban megy a koporsót vivő szekér után a rokonság és a szomszédos tanyák népe. Kell is, hogy menjenek, mert egyedül ők lesznek a temetés közönsége, hiszen a tanyasi halottat nem ismerték a faluban, vagy ha ismerték is, nem igen tudták meg időben, hogy meghalt. A temetésről hazafelé menet megáll a kocsisor valamelyik korcsmánál meginni a búcsúztatót. Ezt a búcsúztatót a legközelebbi hozzátartozó szokta fizetni: „Isten fizesse meg hozzánk való jóakaratukat" köszöntése közben. Odahaza aztán a szűkebb család, míg a távolabb lakó rokonok is ott vannak", „elülik a tort". Ez egy egyszerű vendégség, semmi szokásbeli eleme sincs. Régebben keresztelőre, lakodalomra külön disznót hizlaltak. Nem pénzért adták aztán el, hanem elcserélték borért. Hegyaljai szőlősgazdák, akiknek nem állt módjukban disznót hizlalni, kocsira tettek egy-egy hordó bort és leszekereztek a Bodrogközbe, újabban a Hosszú-rétbe is. Ott aztán a bort elcserélték hízott disznóért. Állandó cserepárok is alakultak ki idők folyamán és a bor, mint csereérték mellé, később bevonult a fa is. Innen származik az a mondás, hogy „a hegyaljai szőlőkbenmegterem a disznó is". Ma már ez sincs meg és sok helyen az ünnepi alkalmakhoz nem hegyaljai, hanem a bodrogközi homokra telepített homoki szőlők borát isszák. Közösségi alkalmak nem fejlődtek ki. A kukoricafosztás, tollfosztás és a dohánysimítás is családi körben történik. Évenkint egy-egy bált szokás rendezni a tanyasi iskolákban, ide elmegy a tanyák öregje, fiatalja. Egy-egy ilyen „bilétes bál" nagy esemény, főleg a fiatalok számára. Előtte is, utána is hetekig beszélnek róla. A Hosszú-rét települését, a tanyák építését kevéssé folyásolták be a közlekedési lehetőségek. Az ármentesítés azt is lehetővé tette, hogy a Hosszú-réten utak épüljenek. Az utak a nagybirtokok szempontjai szerint készültek, leginkább a falvakat, illetőleg a majorokat kötötték össze. A Hosszú-réten több útvonal is épült, közülük legfontosabbak a kenézlő—tiszakarád—cigánd—ricse—leányvári, illetve zemplénagárdi; a sárospatak—cigándi, a Sárospatak—bodroghalom—karádi, a Sárospatak—vajdácska— karos,—karcsa,—pacin,—rozvágy,—semjén,—ricsei utak. Mind makadámút és újabban némelyiken rendszeres autóbuszforgalom is van. Az utakkal egyidőben jelentek meg a Bodrogközön a vasutak is, de ezek a Hosszú-rétet óvatosan elkerülték. Még 1880-ban épült a Sátoraljaújhely—királyhelmec—csapi rendes nyomtávú fővonal. Ez ugyanúgy elkerülte a Hosszú-rétet, mint az 1913—14-ben épült keskenyvágányú Bodrogközi Gazdasági Vasút, mely voltaképpen még ma is egyetlen vasútja a Bodrogköznek. A „kis vasút' ahogy itt nevezik, Sárospatakról nagy kanyarodással a Kenézlői hátság irányába tart. Amikor eléri, az északkeleti szélén haladva megközelíti a Tiszát és vele párhuzamosan továbbhaladva Karádra, Cigándra, Ricsére megy; érinti Ricset és Zemplénagárdot és Királyhelmecen végződik. 1936-ban Sárospataktól pár kilométerre elágaztattak belőle egy mellékágat, amely Viss, Kenézlő érintésével a Kenézlő—balsai Tisza hidon átment Szabolcsba és ott a Nyírségi Gazdasági Vasúthoz csatlakozott. A Hosszú-rétet ez az elágazás sem érintette, sőt még kevesebb köze van hozzá, mint az eredeti vonalhoz. Ez az eredeti vonal, az Elágazás nevű megállóhelytől, mely még 1910 táján a környék legjobb halászhelye volt, egészen Ricséig a Hosszú-réten megy. Üt ját elszórt tanyák és majorok kísérik (Rózsás, Dorkó stb.). A tanyákat földutak kötik össze az utakkal és egymással. Ezek az év nagyobb részében majd hogy járhatatlanok. Általában nem is ezeken bonyolódik le a forgalom. A Hosszú-^éti gyalogos egyenesen, tanyairánt megy. Legelőkön, ka-