A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

DANKÓ Imre: A bodrogközi Hosszúrét települése

152 DANKÓ IMRE kezdetlegesebb tanyasi körülményeket. A kitelepülök többségének, akárcsak a múltban is, most is az volt a célja, hogy összeszedje magát, hogy talpra álljon, hogy gyorsabban vagyonosodjék. A földosztás megváltoztatta a falvak és a majorok képét is. Mind a falvakban, mind majorokban új részek épültek, területileg megnőttek. Falvak közül legszembeszökőbb az ilyetén változás Karcsán, a majoroknál pedig Mária- és József majorok, illetőleg önálló községgé alakulva Tiszacsermely esetében. Itt a két, eredetileg egymástól mintegy másfél kilométerre levő major — a praemontrei rend birtoka volt — új házakkal teljesen összeépült és tényleges községgé formálódót. A további fejlődés és vizsgálat szempontjából érdemes feljegyezni, hogy a Bodrogköz állami gazdaságai és termelőszövetkezetei a falvakban és a majorokban szerveződtek, érintetlenül hagyták a tanyákat. A Hosszú-rét tanyáira, bármelyik időszakban létesültek is, a szegénység a jellemző. Mindhárom települési korszakban a szegények jöttek ide, választották a kezdetlegesebb tanyasi életformát. A tanyasi életet a megfeszített, kemény munka jellemzi elsősorban. A kulturális körülmények szegények; nem is igen törődnek velük. A tanyasiak jellemző tulajdonsága az egymás iránti bizalmatlanság. Az a bizalmatlanság él itt tovább változott formák között, amiről Bakó Ferenc a györgytadóiakkal kapcsolatban már szólt. Magukat „tanyasi"-nak mondják, így hívják őket a falusiak és a majorságiak is. Ha a falusiak és majorbeliek róluk beszélnek kiérződik szavaikból a lenézés. Az iskolázás is nehezen megy náluk, mert a tanyasi iskolák nemcsak messze vannak és a hosszú úton sok lábbelit, ruhát nyű el a gyerek, hanem azért is, mert az iskola elveszi az olcsó munkaerőt. A tanyasiaknak általában 10—15 hold földjük van. Ezek zöme — körülbelül 60%-a „juttatott föld", azaz a földosztás juttatta a gazdájának. Ez a nagy százalék nem bizonyítja viszont azt, hogy a Hosszú-rét településének döntő többsége a földosztás után jött volna létre, mert sok esetben a földnek csak egy része juttatott és az annak idején vett 2—10 holdat egészítették ki vele, de azért az egészet juttatottnak mondják. 30%-nyi lehet a „parcellázott" és csupán 10% a „vett" föld. A földek általában homok vagy tőzeges talajok, különösebben nem jók a megmunkálásra. Terméshozamaik alacsonyak. Az alacsony terméshozam azzal is magyarázható, hogy a „kint élőknek" általában nincsen megfelelő eszközkészletük sem. Eke a legtöbb tanyában van, de vetőgép már nincsen. Boronaként itt még mindig él a tövis, henger se igen akad. Mindennél súlyosabb azonban az, hogy nincsen elegendő trágya, műtrágyát és más talajjavító szereket vagy eljárásokat pedig nem ismernek. A trágyahiány összefügg az állattartással. Az állattartás is szegényes. Ló ugyan szinte minden tanyában van, de a szarvasmarha aránylag kevés, a trágyázás szempontjából a sertések sem jöhetnek számításba, mert még azoknál a tanyasiaknál sincsen több tíznél, akik „eladóba hizlalik." A juhászat nem általános, csak egyes helyeken jelentősebb. így például Kenézlő, Györgytarló vidékén, ami voltaképen nem tartozik a Hosszú-réthez. Egyedül baromfit tartanak sokat. Ez viszont a trágyázás szempontjából jelentéktelen. A Hosszú-réti tanyák földjein legjobban fizet a rozs. Ezt termelnek legtöbbet. Újabban igen terjed a tengeri is. A nagybirtokok hatására mind több és több burgonyát, dohányt és napraforgót termelnek. Néhány tanyasi legújabban szőlővel is próbálkozott. A hátas, homok-talajba szőlőt ültettek. Mindennél jelentősebb azonban a gyümölcsösítés, főleg az alma termesztése. Az almatermesztést néhány nagybirtok vezette be a két világháború között. Aztán kisemberek is rákaptak Tiszakarádon, Kenézlőn, Cigándon, Tiszacsermelyen. így terjedt aztán befelé, a tanyák közé is.