A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)
DANKÓ Imre: A bodrogközi Hosszúrét települése
A BODROGKÖZI HOSSZÚRÉT TELEPÜLÉSE \^\ kétféleképpen oldotta meg a kérdést. Egyrészt idénymunkásokat hozatott a Felvidékről és Erdélyből: másrészt cselédséget telepített főleg Szabolcsból és Hevesből. Települési szempontból a cselédség a fontosabb tényező. Elhelyezésükről a birtok erre megfelelő részén gondoskodtak. A Hosszú-rét szegélyein elhelyezkedő homokokon „major"-okat létesítettek. Egy-egy ilyen major pár „hosszú-ház"-ból, a cselédség részére; nagy istállókból, az állatoknak: magtárakból, górékból, kovácsműhelyből és egy vagy több tiszti lakásból állott. Némelyik major olyan nagy és népes volt, hogy külön iskolát kellett benne létesíteni. Természetesen nem minden major az ármentesítés után keletkezett. Karád határában egy 1840-es térkép már „majorsági birtok"-ot jelzett és a Vajdácskához közel eső Halászhomok uradalmi telepét pedig már 1860-ban „Halászhomok majorság"-nak említik. 29 De a zömük későbbi keletű, az ármentesítés után létesült és a víztelenített Hosszú-rét területén áll. Ezeket a majorságokat Bakó Ferenc említett tanulmánya bemutatta, velük foglalkozni nem tartozik feladatom közé. 30 A Hosszú-rét települése szempontjából a majorságoknál fontosabbak a szétszórt tanyák. A Hosszú-rét tanyákkal való betelepülésének három fő mozzanata volt. Az első mozzanat az ármentesítés utáni pár szegényparaszti település, a második a két világháború közti kétszeri parcellázás (1922—25-ben és 1930ban) eredménye, a harmadik pedig a felszabadulást követő földosztás. Az ármentesítés után lassan indult meg a telepüülés. A bodrogközi falvak határai az ármentesítés után is szűkek maradtak. Régen a víz szorította őket, most pedig a nagybirtok. A lakosság szaporodásával a falvak szűk határai telítődtek, a földterület felaprózódott. Nagyobb arányú kitelepülés a Hosszú-rétre mégsem következett be, mert sokan kivándoroltak. Az ekkor keletkezett Hosszú-réti tanyák lakói között ezért nem bodrogközieket is találunk. Az ekkor települők közül többen jöttek a Hegyaljáról. Mindannyian a filoxera miatt tönkrement szőlősgazdák voltak, akik itt, a kezdetlegesebb körülmények között gondolták helyzetüket megjavítani. Már az első települők között több uradalmi ember, volt kovács, béresgazda, juhász, sőt kulcsár is akadt, akik az összegyűjtött pénzecskéjükön önálló gazdálkodásba fogtak. Az uradalmi emberek szinte kizárólag Szabolcsból jöttek. / A két világháború közti kétszeri parcellázás sokakat csábított a Hosszú-rétre. A bodrogközi falvak nincstelenjei közül sokan „váltottak" földet és igyekeztek a birtokon egy kis házat „ragasztani" maguknak. Az 1930-as parcellázás különösen jelentős volt. Vagyonkájuk roncsaiból sok család vásárolt itt pár hold földet és kezdett gazdálkodásba. Az ekkoriban települők nagy többsége már a bodrogközi falvakból került ki. Sokan „amerikai pénz"-böl vették a földet. A kivándorlók tíz-húsz év után hazajöttek pár száz dollárral vagy küldtek az itthon maradtaknak és abból vásároltak. Pár környékbeli nagyobb helységből is nagy számmal települtek ekkor ki, mint például Sárospatakról, Sátoraljaújhelyből vagy a távolabbi Szerencsről. Érdekes jelensége az akkori településnek, hogy a települők között akadt pár, előzőleg az iparban foglalkoztatott is. Viszatértek a földhöz, azt látták „biztos kenyérnek" a dekonjúktura idején. A települők minden esetben házat építettek maguknak. A Hosszú-rét képét ez a települési időszak változtatta meg alapvetően. A felszabadulás után következő földosztás bonyolult települési folyamatot alakított itt ki. A földosztással felszabadultak a községek határai. Aki csak tehette, a falvakhoz közel „íratott" földet magának a volt uradalmak jó minőségű földjeiből. Tehát a települők a falvak felé vették az irányt, illetőleg pár nagyobb major és távoli falu esetben egy-egy központibb fekvésű major felé. Ugyanakkor a kifelé való település is folyt. Ennek az is oka volt, hogy egy idő után a falvak közeli határrészeiben levő földek elfogytak. Sokan azonban tudatosan jöttek ki a Hosszú-rétre, építettek tanyákat, választották a
