A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

DANKÓ Imre: A bodrogközi Hosszúrét települése

A BODROGKÖZI HOSSZÚRÉT TELEPÜLÉSE 149 4. Ól és góré egy szophomoki tanyán Ezek a kunyhók nádból, gyékényből vagy gallyból készültek. A rájuk emlékezők elbeszélései és a mai hozzájuk hasonlatos építmények alapján megállapíthatjuk, hogy három fajtájuk volt. Ritka volt a kúpos, köralapú nádkunyhó. Több volt a leásott ágashoz támasztott rúdra tett nád vagy gyékénytetejű kunyhó. Ennek több esetben még ajtaját is csináltak. Voltak aztán, igen elvétve, nádpatics kunyhók is gyékény vagy nád tetővel, ajtóval, ablaknyílással. Belül a földre gyékényt tettek, hogy beázás esetén a becsurgó víz a gyékény alatt kifolyhasson, vagy beszivároghasson a földbe; sárt ne csináljon. Kivul pár kéve nád feküdt a földön, ezeken ültek. Tekintettel a vizes talajra a kunyhók belsejét nem mélyítették le. Ez még a kiemelkedő helyeken, a homokok tetején épített kunyhóknál se volt szokásos. A kunyhó környékén mindig lehetett törmelék nádat, gyékényt, ágakat találni a tüzeléshez. A tüzet lehetőleg nem hagyták kialudni. A hamu alatt mindig hagytak annyi parazsat, hogy a rádobott nád vagy gyékény fellobbanjon. A kunyhó legfontosabb tartozéka a kút volt. A lápok vize ihatatlan volt, ásott kutak pedig még a falvakban is ritkák voltak. A nádkutak segítettek a bajon. Majd minden kunyhó közelében, de nem mellette, nehogy a réten járókat odavezesse, volt egy-egy jónádkút. A nádkutat messziről észre lehetett venni. Kimagasló nádvirágbokréta jelezte, hogy ott jóvízű nádkút van. A nádkút igen egyszerű szerkezet volt. Egy kb. másfél méter hosszú vastag nádat belülről átfúrtak úgy, hogy a csomókat átlyukasztották benne. Aztán leszúrták a puha talajba egészen a tiszta vízig. Ennek a szintje általában igen közel volt a föld felszínéhez úgy, hogy a ledugott nádszálból kimaradt rendszerint 30—50 cm. Ezen a kiálló nádszálon át megszívták a vizet. Az első zavaros szívást kiköpték. Az ezután jövő tiszta vizet aztán már ihatták. Hogy a kutat el ne tévesszék, hogy másoknak is segítségére legyenek vele, leszúrtak mellé egy hosszú nádszálat, aminek a végére nádvirágbokrétát, hurkát, kötöttek. Innen aztán ezeket a kutakat titirkás kutaknak is nevezték. Még Ecsedi