A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

VALTER Ilona: Régészeti adatok a Bodrogköz honfoglaláskori településtörténetében

RÉGÉSZETI ADATOK A HONFOGLALÁSKORI TELEPÜLÉSTÖRTÉNETHEZ J35 belső mocsaras részeken, vízzel körülvett szigeteken találhatók, a következők: Bodroghalom-Nagycsonkás-völgyes,

35 Tiszakarád-Bábahomok,

3 6 Karcsa-Békahomok,

3 7 Karcsa-Kenderhomok,

38 Karcsa-Magospart,

79 Szórványok: Szabolcs-Kisfaludpuszta,

40 Alsóberecki.

41 A lelőhelyeken talált leletanyag a Zalkod-Jakob-dombi teleptől eltekintve mind XI—

XIII. századi. Néhány lelőhelyen az Árpád-kori cserepek mellett késő középkori cserepeket is találtam: Monyha tanya,

42 (XI—

XIV. századi cserepek), Dámóc-Földvár,

43 Karos-Apácshomok,

44 Szórvány: Sárospatak-Apróhomok,

45 A terepbejárásomon talált lelőhelyek egy részét sikerült az okleveles adatokkal azonosítani. Egy részük a mai községek Árpád-kori előzménye: Zalchoc (Zalkod) 1299,

48 Keresztúr (Bodrogkeresztúr) 1255,

49 Más részük elpusztult Árpád-kori falu: Chenke (Zalkod-Csenke dűlő) 1211,

50 Kythcze (Kenézlő Gicepart) 1239,

51 Kengel (Bodroghalász-Vasúti híd) XI—

XIII. század,

52 Abba (Sárospatak—Páter homok) 1290,

53 Homoky (Sárospatak-Sirályhomok) 1280,

54 Ágouch (Ágoc tanya) 1329,

55 Eusud (Őszöd) 1278.

56 Ezenkívül 43 ma is meglevő község már az Árpád-korban is fennállott. Kilenc oklevelekben említett Árpád-kori és késő középkori falu helyét nem sikerült megtalálni a terepbejárás során: Mezes (Meszes) 1255,

57 Nagyhomok 1367,

58 Dobrozna (Dobronya) 1358,

59

Chekezeg(Csekeszög) 1416,

60

Beckhed(Becsked) 1355,

fil Bodoló (Bodolyó tanya) 1254,

62 Gerebse (Gerepse puszta, most Csehszlovákia) 1254,

63 Rwsa (Rozsálypuszta) 1290,

64 Sárkán (Sárkány puszta) 1413,

65 A terület életében a középkorban nagy szerepet játszott az itt felépült három vár: Tokaj, Patak, Kövesd és a két földvár: Szabolcs és Leányvár. A szabolcsi földvár építését a legújabb kutatás a korai vaskorba helyezi, de a honfoglalás korában és a középkorban is használatban volt. Erről Anonymus tudósít bennünket,

66 majd egy okleveles adat szerint I. László 1092-ben itt tartott zsinatot.

67 Tehát ekkor már jelentős erősség lehetett. Az ősi hagyományokra támaszkodó XIII. századi magyar krónikaíró, Anonymus elmondja, hogy a honfoglaló magyarok ezt a két folyó közé eső területet megszállották, „az Úr megtestesülésének 937. esztendejében Árpád vezér elküldvén seregeit, az egész földet, mely a Tisza és a Bodrog közé esik, Ugocsáig, minden lakójával együtt elfoglalta."

68 Későbbi birtokviszonyokból és elbeszélő forrásokból világosan látjuk, hogy a Bodrogtól közvetlenül északra a csatlakozott törzs, a kabarok nemzetségei telepedtek meg.

69 Az ő egyes rajaik kereshették fel elsőnek a Bodrogközt is, és a halászó-vadászó, nomád állattenyésztő, mocsári és erdei legeltetést folytató népnek ez a föld kitűnően megfelelt, ott végleges szállást vettek. Nézzük meg, mit ír erről Anonymus: „Mialatt több napon át ott időztek, a vezér és az övéi, látták a föld termékenységét, mindenféle vad bőségét, meg azt, hogy milyen gazdag halban a Tisza és a Bodrog folyam, ezért a földet kimondhatatlanul megszerették."

70 A régészeti leletek — mint azt fentebb láttuk —, a legnagyobb [mértékben alátámasztják az előbbi leírásokat. A honfoglaló temetők szinte az egész Bodrogközt behálózzák. Minden esetben vízparti homokdombokon találjuk a sírokat. Mint már megállapítottuk, a honfoglalók legelső csoportjához köthetők.

71 A benyomuló honfoglaló magyarok nem üres, lakatlan területeket találtak itt. A Karos-Templomdombi temetőben honfoglaláskori és XI. századi sírok között egy késő avarkori sír is volt, tehát az ide feljutó későavar szórványok megérték a honfoglaláskort, és beleolvadtak a honfoglaló magyar népességbe. Az avarokon kívül a szlávok azok, akiket honfoglaló őseink itt találtak. A szláv népek közép-európai feltűnése egybeesik az avar hódítás kezdetével.

72 Hogy a Bodrogközbe mikor jöttek, azt nem tudjuk. De hogy a honfoglaláskor itt voltak, azt döntően bizonyítják az itt talált szláv leletek és nem utolsósorban a szláv helynevek. Öt szláv