A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

VALTER Ilona: Régészeti adatok a Bodrogköz honfoglaláskori településtörténetében

RÉGÉSZETI ADATOK A BODROGKÖZ HONFOGLALÁSKORI TELEPÜLÉSTÖRTÉNETHEZ A JL A. Bodrogköz, hazánknak ez az ÉK -i része, a Tisza, a Bodrog, és annak egyik mellékfolyója, a Latorca által határolt, megközelítőleg háromszögalakű sík terület. ÉNy-on a Zempléni hegység vulkanikus kúpjai, DNy-on a Taktaköz határolja, D-en a Nyírség folytatásának tekinthető. Tulajdonképpen az Alföldhöz tartozik, annak legészakibb nyúlványa. A csehszlovák határ most a Bodrogköz közepén húzódik, de a földrajzi és történeti leírásnál nem vonhatunk ilyen merev határt a tulajdonképpen összefüggő terület közé, ezért a dolgozatban többször történnek utalások a mostani csehszlovák területre. A Bodrogköznek a folyószabályozás előtt egészen más volt a földrajzi képe, mint most. Területét éppen úgy homokbuckák borították, mint a Nyírségét. A futóhomokos területet 3 részre oszthatjuk: 1. Egy nagy összefüggő területet találnuk a Bodrogköznek ma Csehszlovákiában levő részén, a Tice ér mentén. 2. Nagyobb méretű homokréteg fekszik Nagy- és Kisrozvágy, Ricse, Zemplénagárd környékén. Halmai É-i irányúak, E területhez sorolhatjuk a Karcsa-Vajdácska közötti homokos területet. 3. A harmadik összefüggő futóhomok terület a Bodrogköz DNy-i részén egy háromszögalakú terület, melyen Viss, Kenézlő, Zalkod fekszik — s ez szigetszerűen elkülönül a Bodrogköz többi részétől.

1 A terület vízrajzi képének kialakításában nagy szerepe volt a két folyónak, a Tiszának és a Bodrognak. A kanyargós, nagy törmeléket szállító folyók számtalan morotvát alkottak, és áradásuk alkalmával óriási területeket öntöttek el. Ilyenkor csak a magasan fekvő homokhátak maradtak vízmentesek. A víz hamarosan leszaladt, de a mélyebben fekvő részeken ottmaradtak a tavak, a mocsarak. A folyószabályozás előtti állapotokat ábrázoló térképeket nézve, láthatjuk, hogy a Bodrogközben nagy területeket borított a mocsár és a nedves, mocsaras rét, melyen számtalan apróbb, nagyobb ér kanyargott, s amelyet kisebb, nagyobb tavak tarkítottak. A területre nagyon jellemző a múlt századi leírás: „A vidék nagy kiterjedésű síkság, tó, mocsár és nádas, a kevés magaslat egymástól elszigetelve."

2 Sajátosan egyéni jellege volt a Bodrogköz középső részének, Vajdácska, Bodroghalom, Karcsa környékének. Itt folyt a legtöbb apró bővizű ér, itt volt a legtöbb tó. A terület nagy része vizenyős, mocsaras rét, felszabdalva az erek által, melyek egymással összefüggő, bonyolult rendszert alkottak, és aszályos nyarakon előfordult, hogy teljesen kiszáradtak. Dúsan termő növényzet miatt legeltetésre nagyon alkalmas terület volt. Emberi letelepedésre ezen a vidéken az apró, egymástól elszigetelt homokdombok adtak lehetőséget.