A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)
SZABADFALVI József: A Zempléni hegyvidék népi kultúrájának kutatásáról
116 SZABADFALVI JÓZSEF publikálták a Hegyköz és Bodrogköz egy részének hagyományos táncéletét, s a hozzákapcsolódó viseletet és szokásokat. 10 A felszabadulás után fellendülő múzeumszervezés tette lehetővé — 1950-ben — a sárospataki Rákóczi Múzeum megszervezését, amelynek vezetői, Bakó Ferenc, Dankó Imre, Balassa Iván és Filep Antal nemcsak a múzeumot és gyűjteményét teremtették meg, hanem jelentős kutatómunkát is végeztek Abauj és Zemplén megye területén, 11 a Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei címmel igen értékes kiadványsorozatot szerkesztettek és adtak ki. Mielőtt a Zempléni hegyvidékről eddig megjelent publikációkat áttekintenénk, előre kell bocsájtanom, hogy nem törekedtem a teljességre, csak a leglényegesebb munkákra hívom fel a figyelmet és csak a hegység szorosanvett területéről megjelent irodalomra utalok, a Hegyaljára, Hegyközre és a Bodrogközre vonatkozókat figyelmen kívül hagyom. A leglényegesebb irodalomra való hivatkozást nemcsak a beszámoló terjedelmének korlátozott volta kívánja, hanem az is, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye néprajzi és kultúrtörténeti irodalmáról igen részletes bibliográfiák készültek. A Bodrogköz Hegyalja és Hegyköz néprajzi irodalmáról, valamint a hegyaljai borászatról Bakos József , 12 az egész megye néprajzi irodalmáról Bodgál Ferenc állított össze bibliográfiát. 13 Abauj és Zemplén megye népének élete, története tekintetében már igen korán megindult az érdeklődés. Gazdasági, honismertető munkák már a 18. század végétől jelennek meg. Fuker F. J. 1790-ben 14 és Fichtet J. E. 1791-ben 16 Bécsben megjelent munkái e vidék honismereti irodalmának legkorábbi darabjai. A legalapvetőbb régi munkákat e vidékről a 18—19. század fordulóján a haladó szellemű Zemplén megyei tudós nótárius majd követ, Szirmay Antal írta. 16 A fontos munkák sorában meg kell még említenem Patzovszky A-nak a Zempléni hegyvidékről 1809—1810-ben 17 és Wimmer G.A. Abauj megyéről 1831-ben kiadott monográfiáját. 18 Néprajzi tekintetben is igen sok használható adat és megfigyelés található területünkre a gazdaság történeti, főleg a regéci és a sárospataki uradalom gazdálkodásáról írott munkákban, Jármay Edit, Bakács István, Ravasz János, Dongó Gyárfás Géza, Iványi Béla, Divéky Adorján, Kemény Lajos, Csorna József, Oláh József és Makkai László munkáiban. 19 Ugyancsak becses anyagot őriznek a régebbi és újabb megyei monográfiák, 20 valamint az Abauj és Zemplén megyében megjelent irodalmi, történeti és honismertető folyóiratok valamint újságok is. 21 Az utóbbi években megjelent munkák közül Balassa Iván 22 kis néprajzi összefoglalását, valamint Tamaskó Ödön, 23 Angyal Béla, 2i Nagy Lajos 25 és Borsodi Gyula, 26 jobbára honismertető munkáit említhetem meg. A nagyobb ütemben, jórészt az utóbbi évtizedekben meginduló néprajzi szakirodalom viszonylag gazdagnak látszik, azonban ha akár területileg, akár témakörök szempontjából csoportosítjuk, azonnal feltűnik, hogy milyen kevés a feldolgozott téma és még milyen sok a teendő. Vegyük sorra a publikációkat témakörök szerint: 1921-ben Hézser Aurél telkibányai ember földrajzi leírása vezette be a modern szemléletű kutatást. 27 Viszonylag a leggazdagabb a népi építkezés egyes kérdéseiről megjelent irodalom. Vajkai Aurél az alsó-hernádvölgyi népi építkezésről, 28 Varga László a megye népi műemlékeiről, 29 Gönyey Sándor területünk régi tűzhelyeiről 30 ír igen hasznos tanulmányt Balassa Iván 31 a Hegyközi cselédházak 19. század eleji életéhez, Kenéz Győző 32 17. századi ingatlan becslési összeírásokból közöl becses adatokat. A tárgyi kultúra esetében is meglehetősen szűkkörű irodalomra hivatkozhatunk. Bakó Ferenc az erdőhorváti perecsütő asszonyok, munkájáról és életéről, 33 Takács Béla a telkibányai fajance gyár parasztedényeiről és az üveghuták megmaradt emlékanyagáról 34 Román János pedig főként a sárospataki kerámiáról 35 készített igen alapos tanulmányt. Bakos József a sárospataki malom-
