A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)
SZABADFALVI József: A Zempléni hegyvidék népi kultúrájának kutatásáról
A ZEMPLÉNI HEGYVIDÉK NÉPI KULTÚRÁJÁNAK KUTATÁSÁRÓL A -A. A. Zempléni hegyvidék, korábbi elnevezése szerint az Eperjes-tokaji hegylánc, Szlovákia területén, Sáros megyében kezdődik, Abaúj és Zemplén régi megyehatárán délnek tartva, Mád és Tokaj környékén szakad meg a síkság felett. A természeti szépségekben bővelkedő hegylánc átlagos magassága 400 m körül van, s a középső részét — különösen Háromhuta községtől északra — valóságos úttalan rengeteg foglalja el. E vidék szívében van a Dorgó, hazánk ritkaszép lúcfenyvese. A falvak jórészt a hegység keleti és nyugati lejtőire települtek, csak a harántfutó völgyekbe merészkedett be és települt meg az ember. E vidék történeti emlékekben is igen gazdag. Erősen romos várai (boldogkői, regéci, fűzéri, tokaji és sárospataki) a tatárjárás, török-idők és a szabadságküzdelmek emlékét hirdetik. A szerencsi Árpád-kori templom, az 1290-ben épített Omodé vár, a gönci huszita házak, a vizsolyi biblia és kelyhek, az ősi sárospataki kollégium, a regéci és hollóházi fajance, a Tokaj vidéki szőlőkultúra, az üveghuták és szalajkák emlékei a Zempléni hegység nagy, történelmi kultúrájáról tesznek bizonyságot. 1 A Zempléni hegyvidék népi kultúrájának feltárásával a néprajzi irodalom, más tudományokhoz hasonlóan — az utóbbi évektől eltekintve — nem sokat foglalkozott. Hivatásos etnográfus, évtizedek alatt, csak egyszer-egyszer vetődött el a vadregényes hegyvidék községeibe, pedig gazdag hagyományairól mindegyik hamar tanulságot tesz. Különösen a hegyvidék belsejéhez közeleső községek — így Mogyoróska, Baskó, Regéc, Árka, Háromhuta, Komlóska, Telkibánya, Kis- és Nagyhuta — valóságos élő néprajzi múzeumok. Az intézményes és szervezett kutatás aránylag elég korán megkezdődött s ezek a megmozdulások jórészt Sárospatakhoz, a református főiskolához kapcsolódtak. A 18. század végén itt készült az első magyar népmesegyűjtemény, 2 a 19. század legelején már dalokat jegyeztek fel, 3 s a század közepén Erdélyi János is Sárospatakon tanároskodott, lelkesítve tanítványait a népi hagyományok gyűjtésére. 4 Századunk első évtizedeibe Gulyás József, Harsány i István, Deák Geyza ugyancsak sárospataki tanárok végeztek folklóré gyűjtést. 5 Az utóbbi három évtizedben, Ujszászy Kálmán irányítása alatt 1931-ben létrejött Faluszeminárium, jórészt teológus diákjai gyűjtöttek össze igen terjedelmes és értékes néprajzi anyagot. 0 Sajnálatos azonban, hogy kb. 22 000 oldalas gyűjtésük java nem került a nyilvánosság elé. A hitelesség kedvéért azonban meg kell említenem, hogy e gyűjtések és munkák jórésze nem a hegység falvaiból való, hanem a Hegyköz, Hegyalja és a Bodrogköz jobbára református falvaiból. A budapesti Néprajzi Múzeum néhány munkatársából verbuválódott munkaközösség 1938-ban Pusztafalu község népi kultúrájának néhány lényeges problémáját mérte és dolgozta fel. A község gazdálkodásáról Tagán Galimdsán 7 , az építkezésről, kendermunkáról és a viseletről Gönyey Sándor* a hagyomá^ nyos népszokásokról pedig Szendrey Ákos írt tanulmányt. 9 A Népművelési Intézet muri 1 katársai dolgoztak még szervezetten vidékünkön, s a Pusztafalutól Karcsáig c. munkában
