A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

BARSI Ernő: Népzenénk problémái egy daloló sülyi pásztor életének tükrében

J06 BARSI ERNŐ zenei nyelvétől, hogy csak bizonytalanul tudja őket Maga is úgy találja, hogy pl. a „Vihar a levelet" meg a hasonló dalok bizony „nehezebbek". Első pillantásra úgy látja az ember, hogy a zenei érzékelésnek még azon a fokán áll, mikor valaki a legegyszerűbb zenei egységnek a szöveges dalt hallja. Nem vonja még el belőle a szövegtől függetlenül külön a dallamot vagy a ritmust. Csak együtt hallja őket, s a dalhoz elsősorban a szöveg tartalma felől közeledik. Több megnyilatkozása volt Tarján Andrásnak is, amiből arra lehetett következtetni, hogy ilyen módon viszonyul a zenéhez. A gyermekdalra, vagy a fonóban tanult dalokra pl. kicsinylőleg mondja: „Az is nóta ? „Nem azért, mert nem szépek, hanem azért, mert a gyermekek, s az asszonyok megnyilatkozásait alacsonyabbrendűnek tartja a komoly férfiemberénél, különösen ha tekintélyes pásztorról van szó. S a városi műdalok, bár elismeri róluk, hogy „nehezebbek" mégis magasabbra kerülnek értékmércéjén, mert az ő szemében a saját helyzeténél, életnívójánál sokkal magasabban levő emberek világát képviselik. A reális érzék kétségtelenül erősebb, elsődlegesebb nála, mint az esztétikai. Amikor megmutattam neki pl. a töviskesei legelőn készült fényképfelvételt, akkor is öntudatlanul ez a realitás iránti érzék nyilatkozott meg elsőnek szavain keresztül. A képen látható ködben úszó hegygerincekből, a bükki táj szépségéből mit sem vett észre. Megnézte a képet. Elégedetten mosolygott, s egyetlen megalapítása ez volt rá: „Azér' milyen jó húsba' is vannak ezek a birkák" Jól végzett munkájának eredményét, igazolását kerestes látta meg először a képben. Ez okozott számára igazi örömet nem pedig a rajta látható festői táj szépsége. Ha azonban mélyebben megvizsgáljuk a zenéhe? való viszonyát, magasabbfokú zenei megnyilatkozásokkal is találkozunk nála. Megvan a képessége a szöveg és dallam szétválasztására, egymástól külön való felfogására is. Erre az absztrakcióra márcsak azért is el kellett jutnia, mert az éneklésen túl hangszeren is játszik. Ennek pedig előfeltétele az, hogy szövegtől különválasztva is vissza tudja adni a dallamot is. Az is szokása, hogy egy-egy kedves nótája dallamát néha szöveg nélkül eldúdolgatja magában. Tudja pl. a szövegtelen katonai trombitajeleket is. Bár ezek legtöbbjéhez utólagosan szöveget költöttek az egyszerűbb katonák. De az „extra marsot" szövegtelenül tudja. Absztrakciós képessége birtokában az egyes zenei elemekre külön tud figyelmét irányítani, függetlenül a többitől. így az újstílusú dallamok zöme azért tetszik neki, mert „pattogósabb," mint a hallgató. Mikor egy mari dalt énekeltem előtte, (Puro tanyet...) nagy tetszéssel hallgatta, s azt mondta rá: „Ej, de hatalmas nóta !" — pedig ennek szövegéből egy szót sem értett. Itt már igazán csak a dallam szépsége ragadhatta meg. Tetszésnyilvánításához kétségtelenül az is hozzájárult, hogy ennek a dallamnak hangneme, lejtése nagyon közel állott az ő régi, kedves pásztornótáinak dallamosságához. Amit pedig sajátjának érez az ember, azt szereti, és szépnek is tartja. Hogy az érzelmi elemek iránt is milyen fogékony, bizonyítja pl. a Görög Ilona ballada, vagy az Árva madár... kezdetű dal meghallgatása után tett kijelentése: „Nagyon szép, mert igazán szívreható !" Ha dallamainak csoportosításánál Járdányi Pálnak a dallamrajz alapján álló rendszerező elvét követjük, akkor négy csoportot különböztethetünk meg Tarjáni András dalaiban. Az I. csoportba sorolhatjuk azokat a dallamokat, melyeknek kezdő sora magasabb a záró sornál. Ezek nagyjából olyan dallamok, melyeket Bartók „régi stílus"-nak nevezett, Kodály pedig a „népzene ősrétege" elnevezéssel határolt el. Egyik szép példája a következő dallam.