A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

LAJOS Árpád: A so-pentatonia jelentkezése a borsodi népzenében

100 LAJOS ÁRPÁD I JSAAPOGIUSTO 0£ KULCS ÁB RéZl 7Q É AAAÍLYINKA. 19+6 ^=F 33„-rf-* t^—éLÁNYOK LÁNYOK MALYINKA I ém a LÁNYOK VESSEN LÁNGOT AZ AL SÓ SZÓK - NYÁTOK $ r; r u. « á «4Z /5 AZER1 VESSEN TÜZES LÁNGOT ARVA SZIVEM ÖYAKKAN MEGCSAL - 7A TOK dalolással. A naiv énekes a finálison belől is elmozdíthatja a szokott hangsort, erre mutat az említett sajómercsei dallamközlő példája (lásd 2. sz. jegyzet). A so-pentaton képzete 34 TCMPO GlUSTtfo iTmiífrrF ZAGf*<*l 7UUSKA 1SÍ. ÁSOD 1937 KETUT Á/J. ELOU7TEM . MELYIKEN IN — DÚLJAK? KETTŐ A SZEZETÖÜAf, MELYIKTŐL BÚ- CSÚZZÁK

7 r.ri rn £fe MÍG A SZÖKé — TOL BÚCSÚZOK

/ A BARNA HA - KAGSZ/K, $^r-r m^ a + ÍGY HÁT AZ EN SZIVEM SOHA MÉG NEM NYUGSZIK. ősi örökség, mely a rokon keleti népektől elágazott magyar nép zenéjében szívósan továbbélt, s e továbbélés egyik módja lett a hangelmozdításnak említett formája az észak-magyarországi dallamdialektus területéhez tartozó Borsodban is. reMPO Giusro BARÁTH JÓZSSFfilé 37 é HAKSA'NY r?*r 15, V A Ml HÁZUNK ELÖLI VAN EGY VÁPA/. — MA FA ft- r r i n-t A TE TÓ KE HAJLIK ANNAK MIN [JEN ÁGA ^m ^m B BIAABO IS VAN fZAJTA, CSAK LE VELE N/NCSt Ö +=¥ % <9—0HÁZASOPJ MÉG BABÁM ES VEK JEN MEG AZ ISTEN