A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

DOMONKOS Ottó: Adatok a miskolci festő céh megalakulásához

ADATOK A MISKOLCI FESTŐ CÉH MEGALAKULÁSÁHOZ 83 béli fizetéssel meg ne válthassa — De már azt hogy a Festő Mester egyszerre -és egyszersmind egy és egy inasnál többet ne tarthasson; minthogy ez, a Mesterséget tudók száma szaporodásából eredő Jövedelem féltésbeli vissza élésre mutat; s ia Közönségre nézve, a többek kőzött, azt a rósz következtetést szülné; hogy a Festő Mesterség meg tanulására vágyódó Ifiatskák, attól vagy elidegeiiítődnének, vagy pedig a Mesterség megtanúlhatásában módj ok nem lenne, meg engedni tellyességgel nem lehet, sőtt inkább szorosan el is kelletik tilalmazni." 4 A 35-dik artikulussal kapcsolatban a következő a bizottság véleménye: „ ... ; minthogy ez mind helytelen, mind törvénytelen kívánság, az 1818-ik Esztendőbeli Kis-Aszszony Hava (augusztus, D. O.) 11-ikén tartott Kőz-Gyülésből jóvá hagyva, fel küldött Deputationális Tudósítás 7-ik pontjában meg-állapított nagyon igazságos princípiumokban ütközik; jelesen pedig nem lehet figyelemmel nem lenni arra, hogy a Monopólium fel-állítása, a Mester Emberek egyik Classisának is meg nem engedődhetik; s a Kereskedés, Adás, és Vevés szabadsága; úgy a Héti Vásárok tartása Jussával bíró Földes Uraság Jussa és Jövedelmei tsorbulása is meg nem engedődhetővé teszi azt, hogy egy magános Czéhnek, önnön haszna keresésén sarkalló magános ki-nézéseinél fogva, a piatzon való árúihatástól mások el tiltattassanak, kűlőmben pedig a Fel Földi Festők, és a Gyolcsos Asszonyok között Nemes származású személyek is találkozván (találtatnak, D. O.), a Nemes személyt, sarkaüatos szabadsága gyakorlása sérelmével, abban, hogy portékáit ott és akkor, ahol és a mikor tettzik, bátra ne árulhassa meg-gátolni nem lehet, a Miskólczi Folyamodó Festő Mesterek kívánságának ezt az ágát kereken félre vetni szükséges. Kőit Miskólczon Bőjt-Elő havának (február, D. O.) 10-ik Napján 1822." 5 A megyei bizottság a festők kérelmét csatolja felterjesztéséhez, melyet a tielytartótanácshoz küld döntés végett. A kiadott céhlevél a 3. §-ban a hivatalos 3 évi tanulóidőt jelöli meg, a 35. § pedig az általános szabályzat változatlan szövegét tartalmazza, mellőzi a helyi kívánalmak figyelembevételét.

6 A fentiekből világosan kitűnik, hogy kékfestő mesteremberek szervezkedéséről van szó, akiknek sérelmes a felvidéki festők és gyolcsosok megjelenése a miskolci vásárokon. A miskolciak a kelmék festésének minőségét és főleg olcsóságát kifogásolják, mint a mesterség becsének rombolóját és az ő jövedelmük csökkenésének okozóját. A felvidéki mesterekkel való kapcsolata a városnak azonban nem új keletű, hanem ekkor már több mint egy évszázados. A késmárki festők 1737-ben szerkesztett egyezségében, hogy onnan egy-egy mester hová, mennyi „ ... kék, nyomott és mindenféle színezett..." kelmét vihet vásárra, Eperjes, Istvánfalva, Keresztúr, Tokaj, Ujhely, Debrecen mellett Miskolc és Szikszó is szerepel, mint ahová egy ládában 1000 rőf kelme vihető vásárra az előbb megnevezett árukból.

7 A felvidéki festők valóban komoly versenytársat jelenthettek a miskolciaknak, hiszen a háziszőttes vásznakat azok sokkal olcsóbban vehették meg a környező falvakban, mint ezek, a gyolcsosok, vagy egyéb kereskedelem közvetítésével. A verseny kedvezőtlen nyomása alól a tilalom erejével szerettek volna megszabadulni, ami azonban monopolisztikus helyzetet teremtett volna a városban, a lakosság kárára, amint ezt a megyei bizottság is világosan látta. — A gyárak (Fábrikák!) versenyét nem is kísérlik meg kizárni érdekterületükről, pedig a nagyobb veszedelmet azok jelentették a kisipar számára. Egyetlen kivezető út lett volna csak lehetséges, mégpedig a céhek 6*