A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

KUBINYI András: Miskolci jobbágykérvények 1563-ból

70 KUBINYI ANDRÁS ban egyetért a várossal. A város sérelmeit 9 pontra osztva közli az uralkodóval. Ezek közül nem helyesli a Fánchy Borbála törvénytelen adóztatásának folytatását. Egyetért a várossal, hogy az itt élő nemesek is vegyenek részt a török adó fizetésében. Javasolják a várhoz történő darabontszolgálat eltörlését, és az arnóthi földesúri tisztek felszólítását a jogtalan vámszedés megszüntetésére. El kell törölni a szüret idején szedett pecsétpénzt, nem szabad engedni, hogy a szüretről jövőktől a vár darabontjai bort vegyenek el, és a bortized szedésénél is szabályosan kell eljárni. Ezekben a pontokban tehát a kamara is megszüntetni javasolja Fánchy Borbála visszaéléseit. Viszont más pontokban Miskolc kérését nem fogadja el. A város határában álló malom és szőlők visszaadását nem helyesli. Ezeket Balassáné eladományozta. Noha az adomány érvényét a kamara sem ismeri el, megállapítja, hogy a malom háramlás címén a várra szállt vissza, a szőlők pedig egy oltárigazgatóság javadalmához tartoztak, tehát ezeknek és nem a városnak kell visszaadni. A vár bormérési joga ellen is panaszt emelt a város, hiszen ez sértette a zömében szőlőtermelő lakosság érdekeit. Bár a kamara elismeri a város jogait, mégis, mivel ez a vár egyik jelentős jövedelme, az eddigi szokás mellett marad, azzal azonban, hogy évente egy ideig biztosítani kellene a polgárok szabad bormérési jogát is. Panaszt emeltek a különféle iparosok is. A mészárosok kérték a Balassa által behozott új mérték kisebbítését. Itt a kamara annak megvizsgálását javasolja, hogy nem volt-e az új mérték mégis ésszerű. A vargák, szabók és kovácsok a vár számára szolgáltatott ingyen munkák megszüntetését kérték. Ezt a kérdést Pozsony is igazságosnak tartotta, sőt crudelitasnak, kegyetlenségnek bélyegezte az eddigi rendszert. Miskolc zsellérlakossága a királyi biztosok előtt a Balassa idején behozott jogtalan robotterhek ellen tiltakozott. Bár a kamara is elismerte ezek jogtalanságát, mégis a zsellérek cenzusmentességére (földesúri adó) hivatkozva, a robotteher részbeni fenntartását javasolja. Igen sok egyéni sérelem merült fel Fánchyék ellen. Izkora Márton, Miskolc bírája,

4 Balázs deák, Teyfeles Gergely, Kovács Domokos, Bak János, Bontha Máté, Wy Pál, Köss Ferenc, Lazlo Albert,

5 Kassai Jachy Lőrinc, Seraphin Kristóf és Gombos Pál a földesuraság által elrablott ingóságok és pénzek megtérítését kiérik. JÉrdekes, hogy a két utóbbi egyébként a földesúr szolgálatában állva, tőle bőkezű juttatásokban részesült, sőt, nyilván annak közbenjárására, nemességet is kapott. Izkora, Balázs deákkal, Teyfelessel és az itt nem szereplő Wyncze Mártonnal azért szenvedett az úrnőtől, mert mint városi bíró és esküdtek, a város panaszait eljuttatták a királyhoz. A kamara ezekben az ügyekben nem javasolja a kártérítést, szerinte a károsultaknak a Balassa- és a Fánchycsaládon kellene igazukat keresnie. Ennek nyilván nem sok eredménye lett. Pedig olyan is volt köztük, mint Köss Ferenc, akinek nemcsak három hordó borát rabolta el Fánchy asszony, hanem fiát is börtönbe vetette, ahol meg is halt. A kamara szerint Balassáné a „kegyetlenségéért az Isten úr előtt fog számot adni", tehát intézkedésre szükség nincs, a bor ügyében pedig forduljon az örökösökhöz. Más volt a helyzet akkor, ha a földesúr valakinek ingatlan vagyonát vette el. Fánchy asszony elvette a Thalpas-fivéreknek testvérüktől, Miklós paptól örökölt szőlőjét és Forgách Simonnak adományozta. Ugyancsak szőlőt, továbbá malmot vagy telket vett el Balogh Boldizsár és Kereztesi Syle István árváitól, Korosmas Andrástól és Lázló Mátyástól. Ezekben az esetekben a kamara a pa-