A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)
NOVÁKI Gyula–VASTAGH Gábor: Középkori vasolvasztóhely feltárása Felsőkelecsényben
58 NOVÁKI GYULA ÉS VASTAGH GÁBOR menyben szándékozunk beszámolni. Mindenesetre a salakok összetétele nem tér el a bucakemence-salakok — egyébként is eléggé szóró — összetételétől. Ugyancsak szakértő vizsgálatra vár még a talált néhány apró faszéndarabka hisztológiai vizsgálata is, annak eldöntése végett, hogy a kohó működése idején mi volt az akkori erdőkben domináló fanem. Magának a kemencének a szerkezetére egyelőre nem derült fény. Az utóbbi időkben főleg Pleiner állapította meg (i. h.). hogy a La Téne-kortól a XII. századig terjedő idők vasolvasztó kemence-típusai mennyire eltérők lehetnek. Rá kell azonban mutatni arra is, hogy Pleiner egyes megállapításai Gilles szerint bizonyos revízióra szorulnak. Remélhető, hogy a további helyeken végzendő ásatások részletesebb eredményhez fognak juttatni. Annyi mindenesetre megállapítható, hogy a kemence nem tartozott a Pleiner által leírt, teljesen a földbe mélyesztett, kónikus típushoz. Találtunk néhány az aknás kemence köpenyéből származó darabot. Ezeknek az ismertetése is későbbi közleményben fog megtörténni. Ilyen köpenydarabokat az alsószuhai és az imolai lelőhelyeken is találtunk, és azok görbületéből, geometriai konstrukcióval megállapítható, hogy az aknás kemencék átmérője mintegy 23—25 cm lehetett. Ez az adat könnyen beleillik, főleg a korábbi kemencetípusokról közölt adatokba, de azért egyelőre határozott következtetéseket nem vonunk le. Egyetlen, bár elég jó megtartású darab görbülete alapján 13 cm átmérő adódnék. Ez valószínűleg egy kemencének a torka lehetett; emellett szól az is, hogy az teljesen salakmentes volt. A salakhányó feltárása közben aránylag sok edénytöredék került elő. Mivel a salakhányó rétegekre nem volt osztható, az előkerült cserepeket együttesen tárgyaljuk. Valamennyi korongon készült, aránylag vastagfalú. Színük általában szürkésbarna, de pár darab vöröses. Anyaguk elég nagy kavicsokkal van soványítva. A díszítésre jellemző a hullámvonal, a bevágott vonal és a párhuzamos vízszintesek. A jellemző díszítések ellenére, mégis nehéz a kormeghatározás, mert éppen ez a fajta kerámia és díszítés, a gyakori előfordulás ellenére is, nincsen még részleteiben feldolgozva. Ezek a díszítések ugyanis az egész népvándorláskorban és a középkorban megvannak. Rétegekre elkülöníthető lelet pedig kevés van, de ott is ingadozásokat látunk a felfogások körül, éppen a díszítőelemek hosszú élete miatt. Az alábbiakban csak a területileg közel eső analógiák közül említünk párat. A magyar kutatások közül Török 1959. évi garadnai (Hidasnémeti mellett) ásatását említjük meg 6 . Az egyik ásatási felületen 5 réteget sikerült megállapítani, melyek közül a felülről számított 1. réteget a magyar középkor elejéről származó bográcstöredék, a 3. réteget hunkorszaki besimított kerámia datál. A köztük levő 2. réteg így a népvándorláskor második felére esik, és az innen származó cserepek egyeznek meg a felsőkelecsényiekkel. A szlovák kutatás eredményeiből többet is tudunk említeni. Közelebb visz a megoldáshoz a Vel'ky Grob-i 9. századi temető anyaga 7 , ahol a felsőkelecsényiekhez hasonló, de azoknál durvább kivitelű, apróbb hullámvonalakkal és szabálytalanabb vízszintes vonalakkal díszített kerámia arra utal, hogy a mi anyagunk későbbi. Hasonló megállapításra jutunk az ugyancsak 9. századi Bratislava-Karlovej Vsi-i 8 és a 10. századi nyitrai 9 temető anyagának vizsgálatánál. A 10. századból a Nitriansky Hradok és Besenov melletti telepek anyagában találunk a felsőkelecsényiekkel megegyezőket 10 . Chotinból éremmel is datált 12—13. századi anyagban találtunk teljesen hasonlókat 11 . Sajnos azonban
