A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

MEGAY Géza: A Mezőzombor-bálványdombi honfoglaláskori magyar temető

A MEZÖZOMBOR-BÁLVÁNYDOMBI HONFOGLALÁSKORI MAGYAR TEMETŐ A mezőzombori községi tanács 1958. október 8-án jelentette, hogy a község határában földmunkák közben emberi csontokat találtak. A leleteket a községtől 3 km-re délre fekvő, úgynevezett Bálványdombon találták Halász András, Varga Mihály és Varga Júlia földjén. A domb legmagasabb pontján kezdték meg a homokkitermelést, s ennek során bukkantak a csontokra. A Bálványdombtól délre a Bálványér, nyugatra pedig a Diktány-ér kanyarog, s általában a környék még ma is az egyre inkább szűnőben levő mocsárvilág képét mutatja. Ebből a környezetből, mint legmagasabb terület, emelkedik ki a Bálványdomb. A sírok a domb közepén, s nyugati, északi és keleti lejtőjén elszórtan kerültek elő, amint a temető mellékelt térképe is mutatja. Mintegy 10X30 méteres területen nyitottak homokbányát és megérkezésünkkor itt 2—4 méter mélységig jutottak. A bányászást eredetileg a nyugati lejtőn kezdték meg. A leletek a barna termőtalaj alján voltak. Az alatta levő tiszta, zöldes-sárga nyirok (homok) réteg az általunk feltárt területen bolygatatlan volt. A munkások által megtalált sírok (1., 2., 3. sír) a bányagödör közepe táján kerültek elő, s ezekből származnak a beszolgáltatott leletek is. 1958. október 20-án, az első ásatási napon, a homokbánya északi partfala mintegy 10 méteres szakaszon beomlott a homokkitermelés közben, s itt szórványosan emberi csontokat találtunk. A keleti oldalon az általunk letisztított területen is össze nem tartozó emberi csontokra bukkantunk, szórványosan. Az ép területet központból kiinduló, sugárirányú árokrendszerrel kutattuk át. Az árkok szélessége 50 cm volt, s úgy irányítottuk, hogy a még feltehető sírokat mindenképpen át kellett vágnia. 1958. október 24-én a bánya keleti partfalában sír nyomai mutatkoztak, s emberi csigolya állt ki a partból. A homokbányászáskor lezuhant partfalban megtaláltuk a koponyát, s egy szív alakú csüngőt. Ezt a sírt 4. számmal jelöltük a térképen. A bontást a nyaknál kezdettük meg, majd a láb felől keleti irányban. Igen gazdag sírt tártunk fel, összesen 54 darab, jól megfigyelt helyzetű verettél és lelettel. A továbbiakban még két sírt találtunk (5., 6. sír), de ezekben semmi melléklet nem volt. Több sírt az ásatáskor nem találtunk, ennek oka az is lehet, hogy a felső takaró földréteget már régebben kitermelték, vagy mélyszántással megbolygatták (ezt sejtetnék a szórványosan talált emberi csontok). 1959-ben Dienes István muzeológus terepbejáráson volt, többek között ezen a területen is. A felszínen talált, s az előző években ott dolgozó munkásoktól