A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

BÓNA István: Tiszakeszi későbronzkori leletek

TISZAKESZI KÉSÖBRONZKORI LELETEK 31 1—2, Komarova i. m. 8. kép 10, Szalnikov, K. V. MIA 21, Moszkva 1951, 129 o. 14. kép 9—10. Ocserki I. i. m. 151. o. kép, Krupnov, E. I. MIA 62, Moszkva—Leningrád, 1958, 184. o. 4. kép 1—2, Tallgren ESA 11 (1937) 103— 1. kép 1—2; 2. k., Tallgren ESA 2 (1926) 109. kép 2 — távolabbról 3—4, 7—9, Gimbutas i. m. 12. kép 4; 20. kép: 22. kép 1—2; 23. kép 8. Előzményei vsz. az ókori keletre vezetnek, vö. Schaeffer i. m. 45. kép és 126, kép 22. 63. Hampel: Bronzkor 18. t. 6 — markolata letörött. 64. Uo. 18. t. 8 — markolata letörött — és 19. t. 3. 65. Mihalik J. Arch. Ért. 18 (1898) 76—77. o. és kép. 66. Jankovich J. M.; Podkárpátská Rus v prehistorii, Mukacevo 1931, 5. t. 1. 67. Arch. Ért. 24 (1904) 205. o. 2. kép. 68. Mozsolics A.: Arch. Ért. 79 (1952) 69—99. és 22. t. 1. 69. Hampel: Bronzkor 19. t. 7. 70. Uo. 19. t. 8. 71. Holste, F.: Hortfunde Südosteuropas, Marburg/Lahn 1951, 49. t. 6. 72. Pl. Uvarova i. m. 8. t. 4; 64. t. 3 — továbbá Schaeffer i. m. 282. kép 1. 73. Vö. Klemenc i. m. 4. t. 7; 10, Tallgren ESA 2 (1926) 109. kép 11, Tallgren ESA 11 (1937) 3. kép 1—3; 4. kép 5, Krivcova—Grakova i. m. 14. kép 13, Uvarova i. m. 94. t. 4, Ocserki I. i. m. 149. kép, Kozlowski i. m. 20. t. 1, Kiszeljov i. m. 13. t 4—6, 25. t. 7—8, Tallgren: Coll. Tov. 3. t. 10 — részben részleteihez, részben egészben. 74. Roska i. m. 129. kép. 75. Pl. Kiszeljov i. m. 23. t. 13—14; 25. t. 7, Tallgren: Coll. Tov. 12. t. 13. 76. Vö. pl. Klemenc i. m. 3. t. 8. 77. Jesszen, A. A. MIA 3, Moszkva 1948, 4. t. 8—9. Makulan (Bakszan mellett). 78. A steppei-kaukázusi hatás a korabeli pilinyi bronzművesség számos egyéb készítményén is megállapítható. 79. Ld. az 58. j.-t. 80. A legyező alakra szélesedő markolatvég általános a Transzkaukázus tőrein, vö. Schaeffer 217. kép 3, 14; 219, 1: 227. kép 7—9; 236. kép 1. 81. A népmozgalomhoz Bóna Acta Arch. Hung. 9 (1958) 241—242 és Bóna Annales i. m. SPÄTBRONZEZEITLIOHE FUNDE IN TÍSZAKESZI (Zusammenfassung) Die ersten -Siedler des Teils Szódadomb bei Tiszakeszi in der Frühbronzezeit und zu Beginn der Mittleren Bronzezeit waren die Träger der Hatvaner Kultur. Um die Mittlere Bronzezeit 2 wurde die Siedlung durch den Angriff des Volkes der Füzesabonyer Gruppe zerstört und entvölkert. 2

~

3 Erst zu Beginn der ungarischen Spätbronzezeit (Reinecke В. B/2 Periode) beginnt auf dem Szódadomb wieder ein bedeutungvolleres Leben. Zuerst erscheint hier das — die Gebiete und Siedlungen der Füzesabonyer Gruppe verheerende und von Südwest vordringende Volk der Hügelgräberkultur in dem Landteil zwischen den Flüssen Zagyva und Sajó und auch in Tiszakeszi (Taf. 1/1). Doch gehen die kleinen, nach Norden vorgedrungenen Gruppen der Hügelgräberkultur alsbald in der, sich in der Mittleren Bronzezeit in den Gebieten der Füzesabonyer- und Ottomány-Gyulavarsánder Gruppen entwickelnden Egyeker Kultur auf. Zahlreiche Denkmäler der spätbronzezeitlichen Egyeker Kultur kamen bei Ausgrabungen kleineren Ausmasses oder aber als Einzelfunde vom Szódadomb zum Vorschein. Bei den Funden im Museum in Miskolc können wir chronologisch zwei Abschnitte unterscheiden. Der früheren Egyeker Epoche (Spät BZ 1