A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

BÓNA István: Tiszakeszi későbronzkori leletek

TISZAKESZI KÉSÓBRONZKORI LELETEK 25 8. kép a II. évezred végén — azonban ezekből a déli elemekből már többségben sajátosan steppeivé ötvöződtek. A Közép-dunamedence keleti felébe jutott steppei tőrök különböző típusokhoz tartoznak. A főtípusok azonban egyenes elődei a tiszakeszi, pilinyi és tamásfalvi változatnak. Az egyes keleti részelemek sokszor a legkülönbözőbb módon keverednek más-más típusokon. Tipológiailag legkorábbi a pécskai típus. Ugyan a pécskai kincsben

59 talált darabról (7. kép 3) már erősen kétséges, hogy keleti készítmény lenne, de az alsójárai kincsben

60 talált változata (7. kép 2) több, mint valószínűleg az. Ezzel a típussal rokon a mezőbándi

61 tőr is. A típus ismertetőjegye a felső negyedében beívelt penge és a rendszerint éles középborda. A steppék legáltalánosabb tőr formája.

62 Telepeken, sírokban, kincsleletekben és öntőmintákon Szibériáig mindenütt gyakori. Nyugat felé a gerendaváz sírós kurgánok korai szkítának tartott népének előnyomulásával terjed el a 12. sz. folyamán. Hozzánk az ezzel kapcsolatba hozható gyulaházi kurgán népével kellett eljutnia, legalábbis egyik irányból. Magában a gyulaházi kurgánban már ugyanúgy helyi (? utánzata fordul elő, mint a pécskai kincsben (7. kép 1), Hazai változatai ÉKMagyarországon gyakoriak. Megtaláljuk a sajóvámosi

63 kincsben, két példányban is a vüyi kincsben,

64 Boldogkőújfalun,

65 Ungvár vidékén.

66 Hogy helyben is készültek, azt a gyulaháziakhoz is közel álló fugyivásárhelyi

67 öntőműhely ilyen tőrmintája igazolja. Egy másik típus keleti kapcsolatainak gondolatát már Mozsolics Amália megemlítette.

68 Huszti típusnak nevezhetjük a Mozsolics által ismertetett példány alapján (VI. t. 1) (Herman Ottó Múzeum, Miskolc). A típushoz a névadó darabon kívül (8. kép 1) egy ismeretlen magyarországi lelőhelyű

69 tőr (8. kép 2) az olcsvaapáti

70 tőr (8. kép 3), s félig-meddig az erdélyi felsőújvári kincshez

71 tartozó tőr számítható (8, kép 4). Közös jellemzőjük az azonos alakú pengén kívül az ebben az esetben különálló markolat felerősítésének módja. Az első