A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

KOMÁROMY József: A miskolci MOKAN-komité dokumentumai

136 KOMÁROMY JÓZSEF Egy másik feldolgozásban már foglalkoztam a komité működésével

2 és részletesen ismertettem annak egyes mozzanatait. Ebben a dolgozatban ezúttal a miskolci múzeum gyűjteményében levő MOKAN-dokumentumok jegyzékét kívánom összefoglalni, hogy a későbbi kutatások és előfordulások ezt majd kiegészíthessék. A másik célom az, hogy az impresszum és egyéb nyomda jelzés nélkül feltalált dokumentumok előállítási helyét megállapítsam az egyes nyomtatványoknál, s így mintegy emléket állítsak azoknak a kommunista és nemzeti érzelmű, nagy részben ismeretlen nyomdászoknak, akik ezeket előállították. Ennek a kutatásnak az eredményét a felsorolt dokumentumoknál ismertetem, de előbb idézem az ellenállási mozgalom egyik tagjának visszaérni ékezését,. aki a nyomdászokról így ír: „1944 október közepe táján, már Horthy rádióbeszéde után jelentkezett nálam Vajda Gábor szaktársam és elmondotta, hogy Debrecenből vonult be munkaszolgálatra, de már régebben megszökött, Tiszalúcon tartózkodott, szeretne Miskolcon elhelyezkedni. Vázoltam az itteni helyzetet, hogy a nyilasok vették át itt a megye s a város irányítását, benne vagyunk a frontban, a nyomdákban nincs munka, Miskolc három napilapjából egy maradt meg — a Magyar Élet — a nyilasok orgánuma. De jöjjön holnap,, amikorra majd hadisegélyt utaltatok ki a részére. Másnap nem, de harmadnap jelentkezett Vajda szaktársam és most már közölte és igazolta, hogy ő a MOKANkomdté tagja, és szeretné, ha én is, meg más szaktárs tagja lennénk és röplapok, falragaszok előállításával segítenénk az ellenállási mozgalom és a közelgő Vörös Hadsereg munkáját. Mindjárt hozott is és bemutatott egy német és magyar nyelvű kéziratot. így lettünk tagjai mi is a MOKAN-nak. Napról napra nőtt a mozgalom. Megalakult a röplap-szerkesztőség és a propagandaosztály. Ennek tagjai Rácz Zoltán és Vajda Gábor voltak. Október 30-án jelent meg az első röpcédula Miskolc falain és a tüzérlaktanyában. Felszólította a város minden becsületesen gondolkodó lakosát, hogy csatlakozzék a németellenes mozgalomhoz. Rámutatott a német hadi jelentések hazugságaira, közölte a moszkvai és a londoni rádió híreit. Állandósultak a fasiszta és nyilas razziák és igazoltatások. November 5-én jelent meg a második röpcédula kifogástalan nyomdai előállításban. November 17-én megszűnt a villany szolgáltatás. A németek elhurcolták vagy részben felrobbantották a nyomdagépeket. Saját hirdetményeiket is már csak sokszorosították, az ellenállási mozgalom röpcédulái viszont még mindig kifogástalan nyomással jelentek meg. Ezt már végképp nem értették, s amikor november 19-én egész íves plakát jelent meg, a nyomdászok után hajtóvadászat kezdődött. Ennek pedig az volt a titka, hogy Fekete Pál, Fülöp József, Jencsel János, Kubányi Jenő, Nóvák Béla és Vajda Gábor nyomdászok, Szabados Gizella berakónő készítették a nyomtatványokat a Dózsa György utcai (akkor Werbőczy utca, K. J.) nyomdában. Felváltva szedtek, nyomtak és álltak őrséget. A gépeket kézzel hajtották, mert minden gépszíjat elvittek a németek. Ezt csinálták december 3-ig, amikor reggel 7 órakor már együtt volt az egész miskolci nyomdászság, hogy most már legálisan, fűtetlen helyiségekben, télikabátban dolgozva, előállítsák a felszabadulás első napilapját, a Szabad Magyarországot ..."

3 A nyomda: Fekete Pál és Társai könyvnyomdája volt a Werbőczy utca 5. szám alatt. Az említett Szabad Magyarország betűkészlete valóban visszatükrözi az üzemi állapotot. A kézi szedéssel előállított újság betűanyaga a szövegrész-