A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

KOMÁROMY József: A diósgyőri vár rondellájában 1958-59-ben végzett régészeti kutatás

A DIÓSGYŐRI VÁR RONDELLA-ÁSATÁSA 181 Szerző Véleménye a diósgyőri vár építéstörténetéről, koráról A vélemény mire van alapozva? Dobroslava Menclová 1958 Zólyom és Diósgyőr (majd Tata és Várpalota) mint a magyarországi várkastélyok egyik típusa — a Luxemburg-kori cseh várakkal azonos alkotási elvekből indulnak. A cseh típus mellett van egy pregnáns magyarországi típus, amely a XIV. sz. döntő jelentőségű hetvenes éveiben olyan építészeti szervezettel találkozott, amely a magyar várak térkiképzési fejlődésében a „szabályos négyszárnyú kastélyt" hozta magával. A homlokzatok burka egyöntetű, zárt belső udvar, négy vagy kettő hasábalakú torony a sarkokon, boltozott átjáró vezet az udvarba. Összehasonlító tanulmány teljesen új analógiái vizsgálattal Jelen rondellaásatás alatt végzett régészeti és építészeti vizsgálatok (1958—1959) A sziklafennsík felhasználása bronzkori, vagy vaskori erődítés céljára. — Kőrakásos fal- és fapalánkos erődítés a népvándorláskor végén (szláv?). — Az első falazott kővár, szabálytalan alaprajzzal, 1241 után (IV. Béla), ennek továbbépítése Ernye, majd Ernyefia István alatt (Castrum Nóvum), két vagy három toronnyal (Landeck, Arques, Wineck). — Nagy Lajos az Ernvégvárat lebontatja és felépítteti (Magister Amforosius) új kitűzés alapján a négy saroktornyos, szabályos alaprajzú várat (1343—1370). — Mátyás alatt építészeti belsők átalakítása (Kassai István). Beatrix reneszánsz márvány-ajtókerettel. Régészeti és építéstechnikai vizsgálat KOMÁROMY JÓZSEF