A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

KOMÁROMY József: A diósgyőri vár rondellájában 1958-59-ben végzett régészeti kutatás

176 KOMÁROMY JÓZSEF legtöredékek, más XV. századvégi lelettel. Az innen kezdődő rétegmaradványokban jelentkezett a kerekperemes, 12 cm átmérőjű gótikus ablaküvegtárcsa, a gótikus és reneszánsz stílusú mázas kályhacsempe, a pecsétlős díszű kerámiaanyag. Ez a leletanyag általában 7,20, néhol 8,00 m mélyen jött elő a különféle jellegű rétegmaradványokból. A rétegződést megosztó döngölt és lejárt rondellapadlózat jelentkezése megállapítható. A padozat-alatti anyagra döntően a XIV—

XV. századi leletanyag a jellemző, míg a feltöltésre terített földben a XVI. századi. Megállapítható volt az is, hogy a vár építésekor csupasz, szabadon álló sziklacsúcsra lassan rakódott rá az a feltöltési réteg az idők folyamán, amelyen a növényzet megkapaszkodott és lassan beborította a lejtőt. Sőt, a várfalak tövében még jóval a rondella megépítésének ideje előtt, körül lehetett járni a várat, vagy a várnak ezt a részét. Különösen az A-szektor b—a metszetrajza mutatja ezt a folyamatot. Ugyanekkor kitűnik az is, hogy egy alkalommal folyt le a várépületen olyan mérvű külső (valószínűleg belső átalakítással is együtt járt) kőművesmunka, amelynek jelentős nyoma építési maradványként ékelődik be a 6,00 és 7,00 m közötti szintekbe. (Az A-szektor d—c metszetrajzában a 8,00 m körüli szinten mutatkozó legalsó építési maradvány a torony építésének idején keletkezett.) A legalsó rétegben talált barázdált és bordázott barnásszürke háztartási kerámiaanyag, valamint a hurkatechnikás, karcolt és hornyolt szürke edénytöredékek jelentkezése, néhány őskori jellegű edény oldaltöredékével a mai várat megelőző időre utal. Természetesen ezek már olyan kérdések, amelyeket az ásatások további folytatása fog megvilágítani, a vár más részein történő feltárásokkal. Mindezek után foglalkozzunk kissé a rondella alsó rétegében mutatkozó, enyhe ívben húzódó, és az említett sziklahasadékot áthidaló boltozás maradványának problematikájával. A maradvány kétségtelenül egy megelőző építkezésből származik. Ezt összefüggően is lehet vizsgálni majd azzal a falmaradvánnyal, amely a vár műemlékvédelmi munkálatai közben előkerült, a DK-i torony északi oldalából kiindulóan és amely délnyugatról északkeleti irányba vonulón találkozik a vároldal keleti falával. Hasonló falmaradvány mutatkozott a DNy-i torony északi falában is, a keleti saroknál található és a toronyfalazat tömegében benne álló 160x190 cm-es nyílás formájában, előtte pedig az a gondosan lefaragott sziklafelület, amelynek rendeltetése a mai várépületnél szükségtelen, és a nyílással együtt úgy tűnik, mintha a mai várat megelőző várépület megsemmisített vagy elhordott falához sziklaalapnak dolgozták volna ki.

85 Mindehhez számításba vehetjük a mai diósgyőri vár legelpusztultabb tornyának, a DNy-i toronynak a vizsgálatát. Ez a torony „alaprajzilag" nincs benne a négytornyos vár négyszögében. A hozzáfalazott nyugati várfallal néni képez egyenest az oldala. Amint láttuk, már a Köves-féle jelentés is megállapítja ezt a jelenséget. Itt szerkezeti különbözőségről is szó van, és ez veti fel azt a gondolatot, mintha ez a torony nem tartozna szervesen a kitűzött négytornyos, négyszögű vár szerkezetéhez, vagy pedig ennek építése idején számoltak a torony létezésével. Persze, későbbi ásatás fogja eldönteni a kérdést, azt is, hogy állott-e vajon ez a torony a mai vár kitűzése idején, valamint azt is, hogy