A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

KOMÁROMY József: A diósgyőri vár rondellájában 1958-59-ben végzett régészeti kutatás

172 KOMÁROMY JÓZSEF nikás" szürke karcolt és hornyolt edénytöredékek is vannak. Ez a réteg sem homogén, a beásások és bolygatások keverték össze az anyagot. 1959. július 11—13 között folyó munka leletanyagában egy csontberakásos villanyéi, egy aranyozott öblös üvegserleg hasi töredéke is van, díszítése az arany vonalak között a velencei Damas-mintát mutatja. Csupán július 13-án találunk rá arra a legalsó rétegre, amely átlagos 7,20 m mélységben aránylag homogénnak tűnik. Ez 8 m mélységig mutatkozik. Sok benne a barázdált, bordázott, barnásszürke háztartási edénytöredék. Megmunkált trapéz alakú szürke építőkő is van a leletanyag között, és az előtűnt természetes sziklafelület megmunkálás és lefaragás nyomait viseli magán. Miután a szelvényt lépcsőzetes bontásban nyitjuk, az előző rétegekhez hasonlóan és megfelelően további felületeken a következő érdekesebb leletanyag van: velencei üvegserleg-töredék, szépia-zöld-okker színű Damas-mintázattal, egyes színes sávokat aranyvonalak kontúroznak, a töredéken egy női fej rajza kivehető. Valószínűleg ugyanehhez a töredékhez tartozó újabb üvegtöredék ornamentális díszekkel. Egy aranyozott kontúrú sávos-ornamentális díszű sárga itáliai üvegtöredék, egy velencei szárnyasserleg fenéktöredéke, egy üvegserleg oldaltöredék Damas-mintázattal, állatfejjel. Ebben a leletanyagban több grafitos szürke kályha csempe-töredék van, sarkain plasztikus, kötélszerű díszítéssel. Ugyanez négyszögletes tál formában is. 1959. július 16-án több mint 8,00 m mélyen a lefelé süllyedő sziklafelületre támaszkodó falazás nyomai, a sziklaréteg és a falazás között 6—8 cm-es vastagságú habarcsterítéssel.. Ez a falazás laposra faragott, 40x60x15 cm-es és 84x60x23 cm-es kőelemekből áll. Közelükben barna színű bordázott és korai okkersávos cserépedények töredékei vannak. A megmunkált kövek mellett apró töredékkövekkel egyengetett falazás maradványa is látható. Ugyanebben a szelvényben, a lépcsőzetes bontás folyamán hasáb alakú, füstös idomköveket találunk, amely valószínűleg a rondella felrobbantása alkalmával került oda, a második lőrés boltozatának darabjaival együtt, feltehetőleg a rondella padlószintjén (relatív 5,70—5,90 m). 1959. július 29-én vesszük munka alá a B-szektort. A munka a szűk területen nehéz a munkások számára, mert a kitermelt földet az előző szektor területén kell felhalmozni. A B-szektorban van a relatív 5,93—6,40 m-es szinten egy vékony, de homogén, alaprajzilag kicsiny területű réteg, amely XIV. századi karakterű cserépanyagú. A réteg vékony, 10—20—25 cm között váltakozik, alatta erősen lejárt, ledöngölt vagy letaposott földréteg vonul, és ezen feltűnően kevés a leletanyag. De ebben egy sárgásbama-zöldmázas, gótikus formaképzésű kályhacsempetöredék sarokrészét találjuk, rajza egy fiálés fülkében álló keresztrácsos kapuzat. Hasonló kisebb töredék még előkerül erről a pontról. Július 31-én a B-szektort teljes északi kiterjedéséig felbontjuk. A terület ÉNy-i sarkában szemétgödröt találunk, benne égett építési köveket, XVI. századi csempetöredékeket, tetőcserepet, sok korommal és faszénnel, zöldmázas tetőcserepekkel. Utána megállapítható, hogy a relatív 6,20—6,40 m mélyen erősen összeállott nyirkos-agyagos föld vonul, amelynek lejtése ÉK-i irányban, az itteni sziklamagaslatnak megfelelően mintegy 30—40°-os lejtésben lefelé vonul. Egyes részein az 5,92—6,20-as réteg újra erősen kevert, a gótikus mintájú kályhacsempetöredéktől a XVII. századi anyagig.