A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

KOMÁROMY József: A diósgyőri vár rondellájában 1958-59-ben végzett régészeti kutatás

168 KOMÁROMY JÓZSEF Az 1958—59. évi rondella-ásatás A z Országos Műemléki Felügyelőség 1958-ban adta a megbízást az észak•***- keleti torony rondellájának ásatásához. A munka 1958. június 30-ávaI kezdődött a tereprajzon I.-gyel jelzett területen, amelyet az építésvezetőség előzőleg állványozás céljából leásott. Éppen ezért profilrajzot készítettünk a kiindulási oldalfalról, egyúttal elkészítettük a felülnézeti rajzot. 1958. július 24-ével kezdődött az I. sz. terület további mélyítése, miután az előző időt az építésvezetőség arra fordította, hogy a toronyból hulló kövekre való tekintettel védőácsolatot készített az ásatási területre. (Jelen beszámolómból mellőzöm azokat a részleteket, amelyek az előkerült nagyszámú tömegkerámiára, vasanyagra vonatkozik. Ezek a részletes jelentésemben megtalálhatók.

32 Ugyancsak mellőzöm az ásatási jelentés azokat a pontjait, amelyek a legfelsőbb, az újkorban ismételten és ismételten átforgatott rétegek cm-viszonyaira vonatkoznak. Csak ott idézem szó szerint, ahol a rétegek jelentősége, illetve összetétele, a benne talált leletanyaggal már időhatározó tényezővel bír.) Tovább mélyítve a területet, már törökkori tál-töredékek, kis-ázsiai porcelánitöredék, zöldmázas kályhacsempék, padlótégla töredék (17,5x4,7x35) gótikus konzoldarab és gótikus ablakosztóléc került elő, és ugyanitt kétfülű kancsót ábrázoló reneszánsz kályhacsempe-sarok került elő, a többször megbolygatott rétegben. Az I. sz. terület vizsgálata elég volt ahhoz, hogy tájékozódjunk a felső rétegek bolygatottságában. A rétegek általában É-i irányban lefelé haladtak, követve a még mélyebben fekvő szikla vonulatát. Július 28-án kezdtük meg a II. számmal jelölt szelvényünk ásatását. A legfelső feltöltődési, fákkal benőtt réteg eltávolítása után megtaláltuk a rondella földdel elborított, DK felé irányuló ágyúállásának nyílását. Erősen romos állapotban került elő. Mindkét oldalfalán, egymással szemben előtűnt az a gerendafészek, amelyben egykor vízszintes tartógerenda feküdt. E nyílásnak lekövezett padozata volt. Napvilágra került a rondellába levezető lépcsőlejárat kiképezett kapunyílása. A kapuzat tele volt lazán előre omló földdel, sok szeméttel. Benne egy lapos reliefű stilizált levéldíszítésű XVII. századi kályhacsempe-töredék az említésre méltó, sok tetőcserép, barna-zöld-fekete mázú dísztáltöredékek, más kerámiával. Ebben a betöltési anyagban II. Ferenc egykrajcárosát találtuk (1800), ami nem bír időhatározó jelleggel. Az 1958. augusztus 7-ig tartó feltárásban, erősen bolygatott rétegekben a következő, a kevert rétegre jellemző leíetanyag volt: dísztányér-töredékek, pecsétlőkerékkel benyomott, fogazott díszítésű, zöldmázas edénytöredékek, vékonyfalú, okkersávos hasi töredékek, körömbenyomásos díszítésű töredékek, sárgás alapú, zötótzöld mázzal, barna pettyel díszített kancsótöredékek, levelesindás díszű, zöldmázas kályhacsempék, kör alakú gótikus ablaküvegtárcsák (12 cm átm.), az üveg anyaga lég- és hamuzárványos. Grafitos engobbal bevont szürke töredékek, okkervörös párhuzamos és hullámvonalas festésű csupor peremtöredékek, túlnyomóan XVI—

XVIII. századi kerámiaanyag. A II. szelvény Ny-i oldalán, a kiszabadított toronyfalazásból előtűnnek a 30x35 cm-es négyzetes gerendafészkek, az egykori rondella-szint tartógerendái. 1958. augusztus 11-én a II. sz. terület rétege változni kezd. A rondella belsejét betöltő rétegeződés most túlnyomó részben elüt az előbbi feketés feltöltéstől. Az új réteg — több helyen erősen zavarva — dominánsan sárgás-malteros-