A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

KOMÁROMY József: A diósgyőri vár rondellájában 1958-59-ben végzett régészeti kutatás

A DIÓSGYŐRI VÁR RONDELLA-ÁSATÁSA 167 győri várromban, hanem a szentléleki zárdaromoknál. Ott végeztek is rövid ideig tartó ásatást, de kevés eredménnyel és — rosszul." Jelentése végén kéri, hogy a vár és környéke védett területté nyilváníttassék és a „nemzet vagyonának tekintessék." 30 Űj összehasonlító megállapítások a várról "Dobroslava Menelová — a közép-európai XIV. és XV. századi szabályos " alaprajzú várpalotákkal foglalkozó összehasonlító tanulmányában

31 teljesen új szempontból veszi vizsgálat alá ezeket a várakat, és ebben Diósgyőrről a következőket írja: „Éppen a XIV. század nyolcvanas éveiben, amikor Csehországban Vencel király udvari műhelyének raffinált művészete bontakozik ki, Magyarországon is két új vár közeledik befejezéséhez. Itt nem elégednék meg a palota eddig elért építészeti megoldásával, új szempontokat találnak. E két új vár az 1370—80 között emelt Zólyom (Zvolen) vára és a vele majdnem egykorú Diósgyőr, 1380 körül. Nemcsak korban, hanem minden részletükben hasonlítanak egymásra. Mindkét vár teljesen szabadon állott külső erődítésében, amellyel építészetileg semmiben sem függött össze. Mindkét vár alaprajza majdnem teljesen szabályos téglalap, melyeknek még a mérete is hasonló (Zólyom kb. 63x42 m, Diósgyőr 55x48 m). Mindkét várnak négy lakószárnya van, melyek közül az egyik belső oldalán széles, a földszinten csúcsíves árkádokkal az udvarra nyíló folyosóvá tágul. A folyosók négyszakaszos keresztboltozatának bordái hasáb alakú pilléreken nyugosznak. Mindkét várpalotának teljesen szabályos, építészetileg tökéletesen kiképzett udvara van, amelyen eredetileg kőből rótt folyosó futott körül. Mindkét palotának teljesen zárt homlokzata volt, melyet csupán az emeletes kápolna kiugró sokszögű szentélye zavart meg. Mindkét palotába boltozott átjárón lehetett bejutni; az átjárók két oldalán ülőfülkék voltak, melyeket Diósgyőrött később lefaragtak. A különbség csak annyi, hogy Diósgyőrnek mind a négy sarkán hasáb alakú torony állott, míg Zólyomnak csak két tornya volt." Tatát és Várpalotát említve még, megjegyzi, hogy a magyarországi várkastélyok a Luxemburg-kori cseh várakkal azonos alkotási elvből indulnak ki. A homlokzat burka ezek szerint — teljesen egyöntetű, úgyhogy elnyeli a különféle épületrészeket, s megállapítja még fejtegetéseiben, hogy „mindkét várcsoportnak teljesen zárt, építészetileg megoldott belső udvara van, amelyet a körbefutó folyosók szorosan hozzákapcsolnak az úri székhely intim életéhez." Megállapítja, hogy a cseh típus mellett van egy pregnáns magyarországi típus, amely „a XIV. század döntő jelentőségű hetvenes éveiben egy olyan építészeti szervezettel találkozott, amely ugyan teljesen más adottságokkal, más kulturális környezetből nőtt, de olyan megoldású volt, hogy azt a magyarországi vár képes volt átvenni. Ez az idegen elem, amely beleszólt a magyar várak térkiképzési fejlődésébe, a szabályos négyszárnyú kastély volt..." A csehszlovák szerző érdekes új összehasonlítási szempontokat adott a diósgyőri vár vizsgálatához, s akár elfogadjuk vizsgálódásainak eredményét összességében vagy részleteiben, akár nem, nagyobb összefüggéseket mutató okfejtése mindenképpen gazdagodása a várra vonatkozó irodalmunknak.