A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

BÓNA István: Tiszakeszi későbronzkori leletek

TISZAKESZI KÉSOBRONZKORI LELETEK A tiszakeszi Szódadomb nevű tell-jellegű telep leleteiről a kutatás csupán említésszerűen vett tudomást.

1 Az alábbiakban megkísérlem, hogy a lelőhelyről régebbi gyűjtések és ásatások eredményeként a miskolci Herman Ottó Múzeumba került leletek egy részét lehetőleg széleskeretű régészeti összefüggéseiben ismertessem. A Szódadomb első telepese, az eddigi anyag alapján, a hatvani kultúra embere volt. Hagyatékából egy amforaszerű korsó és egy áttört talpú felfüggeszthető edényke emelkedik ki. Mind ezek, mind a telepről bekerült hatvani cserepek a kultúra korábbi I. szakaszának díszítését viselik. A hatvani település élete tehát itt és általában a Sajó és a Zagyva közti területen a középső bronzkor első harmadában virágjában megszakad.

2 A helyébe nyomuló füzesabonyi nép korai hagyatékát mindössze egy edény s néhány cserép képviseli eddig a múzeumba jutott anyagban. A középső bronzkorra ezeken kívül nem utal más, mint két parázsborító töredéke. Ha a leletek megritkulása vagy hiánya nem is jelenti okvetlenül azt, hogy a Szódadombon a füzesabonyi hódítással az élet megszakadt,

3 annyi bizonyos, hogy a telep korábbi jelentőségét elvesztette, s valószínűleg kis falu vagy tanya színvonalára süllyedt. Bizonyos mérvű folyamatosságot sejtet, hogy a késő bronzkor elejétől kezdve a halomsíros, majd az egyeki, végül a muhi kultúrák népe egymásután megtelepült a telién. E korszak anyagát szeretném itt röviden ismertetni. Halomsíros kultúra A halomsíros kultúra népének kis csoportjai a középsőbronzkor végén a Tisza jobb partja mentén egészen a Sajóig hatoltak előre. Vonulásuk során felégették és lerombolták az útjukba eső füzesabonyi telepeket.

4 Rövid ideig tartó uralmuknak a mediterrán jellegű földműves kultúra elpusztításán kívül kevés nyoma maradt ezen a területen: Tószegen, Rákóczifalván, Mezőcsáton és Tiszakeszin. Az egyidőben kibontakozó egyeki kultúra népének déli terjeszkedése csakhamar magába olvasztja a kis halomsíros csoportokat. E keveredés eredményeként jelentős halomsíros hagyományokat találunk a korai egyeki temetők és telepek kerámikájában. Ilyenek pl. a rákóczifalvi bordadíszes urnák, bordadíszes edénytöredék az Egyek-bodajcsoldali telepen, hengeres nyakú edények az igrici temetőben,

5 végül Mezőcsáton és Tiszakeszin halomsíros előképeket utánzó hengeres-nyakú egyeki edények. A Tiszakeszi-Szódadombon talált halomsíros edény egyike a kultúra legjellegzetesebb készítményeinek (L t. 1). Magassága 10 cm, színe sötétszürke, leltári száma 53.431,3. Párhuzamait Szeged-Bogárzóról,

6 Mezocsátról és Szentes-