A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)
NAGY Dezső: Az izsófalvi „őrdöngős bányász” (Adatok a folklorizáció kérdéséhez
AZ IZSÖFALVI „ÖRDÖNGÖS BÁNYÁSZ" J47 Elővettem a görbe botot, rájuk néztem és kiáltottam: Irány! Előttem, indulj! Behajtottam őket a községházára. Féltek tőlem. Nem is jött azóta senki." Az imolai eset Ezt Jósvai mesélte: Utat csinált többedmagával B. Imolán, s egyszer megtette azt, hogy a pap a hívőkkel nem tudott bemenni a templomba, mert B. megbűvölte őket. Úgyannyira, hogy jöttek a csendőrök és zargatták B.-t. De ő tagadott, hogy nem tud semmiről. 15 Barnóczky betegsége és az ördögök A bányában, 1938-ban, egy szénrablás alkalmával leszakadt a főte és B. csákányát beleverte a hátába. Azóta betegeskedik. A kemény bányamunkában a szíve is kikészült. 1950-ben nyugdíjba kellett mennie. így igen kevés nyugdíjat kap. Szívbántalmai miatt nem tud rendesen enni, aludni és inni sem. Persze, a faluban azt beszélik, hogy azért betegeskedik, mert éjjel az ördögökkel harcol, azok kínozzák. A nem ivásra meg azt mondják, hogy félti a varázserejét, azért nem iszik. összefoglalás íme, a történetek az izsófalvi „ördöngös bányász"-ról. Néprajzi vonatkozásban sok tanulsággal járt ez a gyűjtés. Láthattuk a történetekben az igen egyszerű reális magból, hogyan virágzik ki a monda egy ember alakjához kapcsolódva. S az alkotó közösség nem csupán a megtörtént eseményeket színezi ki fantáziájával, hanem a más vidéken ismeretes vándormotívumokat is Barnóczky személyéhez kapcsolja. Felmerül a kérdés: nem-e műveletlen, elmaradott népségről van itt szó, ahol ilyen történetek születhetnek, folklorizálódhatnak és tovább élhetnek? Nem. Itt másról van szó. Egy viszonylag zártabb közösség teremtő, népi alkotókedvének megnyilvánulásaival állunk szemben. Ez a közösség — bár igen jó anyagi körülmények között él (havi 3000 forint nem számít nagy jövedelemnek), s minden házban rádió, több helyen televízió is van, nem számítva a motorok és autók bányászkézben levő tucatjait — a széleskörű technikai, civilizált körülmények ellenére még mindig igényli és kedveli az effajta történeteket; ez a körülmény élteti és variálja ezeket. (Mint ahogy Peer Gynttől is állandóan kérték a meséket és arra a történetére — mikor az ördögöt egy dióba csalta, s a kováccsal pöröllyel széttörette a diót — azt mondták: „Sikerült! Egyik legjobb meséje.") 10 Ezek a bányásztörténetek, melyeket egy meghatározott foglalkozáshoz kötve találtunk, az ország más etnikai vidékein jórészt szintén megtalálhatók 17 , főleg az állattartó foglalkozásokhoz kötve. Az itt közöltek bizonyítékai, hogy az ipari munkásság is éppen olyan gazdag dalban, mesében, mondában és egyebekben, mint a parasztság, főleg ott, ahol a két életforma még együtt található és egymásrahatása kétségtelen —, csak fel kell kutatni őket. Reméljük, e szerény közlemény is fehívja a figyelmet az ipari munkásság, köztük a bányászság hagyományainak fokozottabb kutatására. NAGY DEZSŐ 10*
