A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

NAGY Dezső: Az izsófalvi „őrdöngős bányász” (Adatok a folklorizáció kérdéséhez

AZ IZSÓFALVI „ÖRDÖNGÖS BÁNYÁSZ" 145 Táncoltatni kezdtem a bábukat, de előbb az egyiket föltettem a vállára. Elsápadt. — Jaj! János, kegyelmezz, nekem családom van! — Mi bajod, hiszen ez csak papírból van. Azt mondta, hogy úgy érzi, mintha egy mázsát raktam volna a vállára. Kiszaladt, futott hazáig. Én meg utána kiáltattam: — Hát Samu! Most játszani akarsz vagy sétálni, mert megteszem veled, hogy egyik bércről a másikra fogsz menni, s nem találsz haza, csak reggel. De nem szólt semmit, csak szaladt, mint a nyúl hazáig. Azért mentünk utána, nehogy valami baja legyen, mert nagyon sápadt volt. Két évig nem beszélt ezután velem, pedig csak tréfáltam vele." Ez a történet is azt bizonyítja, hogy valóban rendelkezett szuggesztív erővel. Tanítványok jelentkeznek az „ördöngös bányásznál" Barnóczky: „1. Eljött nálam egy ember, hogy tanítsam meg az ördögmesterségre. Gondoltam, megtréfálom. Mondtam néki, menj haza, mártsd bele a homlokodat hét nap alatt hetvenszer a vízbe. Aztán egy macskát odaveszel elődbe, azt csinálja, amit mondasz neki. De alulról nézd, mert a macskának sarkos szeme van, nem gömbölyű. Agyon is ütte a macskát, mert nem fogadott szót neki. A felesége meg mondta a macskának: sicc! de az már akkor döglött volt. Ennek oszt híre ment. 2. Nemrégiben jött egy fiatalember, hogy ad egy pár gumicsizmát, tanítsam meg a mesterségre. — Mondom — nem kell, van nekem gumicsizmám. — Csak azt mondja el, hogyan kell a lapátokat csörgetni, meg dolgoztatni? — Ha már ezt tudja, fiam, akkor már mindent tud. Most már nem foglalkozom az ilyesmivel. Megint jött egy hét múlva, hogy ad ezer forintot. Nem fogadtam el. Nem akartam hazudozni neki, hogy becsapjam, azért a kis drótért, ami mozgatja a lapátokat. Csak egy kis ész kell hozzá, semmi más." Itt egy kettősen értelmezhető dologgal állunk szemben. Az egyik az, hogy valóban nem tudott volna semmi lényegeset mondani a leendő „tanítvány"-nak, s nem kívánta leleplezni egyszerű trükkjét. A rendőrséggel is meggyűlhetett volna a baja, ha ezért pénzt fogad el. Nem beszélve arról, hogy nimbusza, hírneve is oda van. A másik és italán ez a lényegesebb, a néphit azt tartja, hogy elveszti varázshatalmát, aki pénzt fogad el érte. Az „ördöngös bányász" szemei Barnóczky: „1. Jött egy rudabányai ember és engem keresett. Galambokat akart venni, most azzal is foglalkozom, hogy nyugdíjban vagyok és kevés a nyugdíjam. De nem nézett a szemembe. Gondolom, milyen-féle lehet ez, hogy nem néz az emberre. Később mondta a szomszéd szabó, hogy nála is volt az az ember és mondta neki, hogy: voltam B.-nál, de nem néztem a szemébe, hogy meg ne szuggeráljon. 10