A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

NAGY Dezső: Az izsófalvi „őrdöngős bányász” (Adatok a folklorizáció kérdéséhez

AZ IZSÓFALVI „ÖRDÖNGÖS BÁNYÁSZ' 143 A prímás sértődötten válaszolta: — Mi nem vagyunk cigányok, hanem zenész urak! Akkor B. az egyik sánta cigánynak a sarokba állított botjára nézett és megbűvölte, mert a bot kiugrott a sarokból és a kocsma közepén táncolni kezdett a nótára. A cigányok meg ijedten húzták tovább és nem mertek szólni egy szót sem. A sánta cigány a végén nem merte megfogni a saját botját, félt tőle. Ott is hagyta a kocsmában B.-nek. Az meg csak nevetett." Barnóczky így mondja el ezt az esetet: „A prímás azt mondta: — Szakikáin, így meg úgy! — Én meg azt feleltem rá, hogy egy bányásznak a cigány nem szaktársa. (Persze, csak tréfából, mert kigondoltam egy trükköt, amivel elámítom őket. Ilyenkor, mikor kocsmában voltunk, mindig kértek, hogy mutassak nekik valami trükköt.) A cérna már rá volt kötve a térdemre, előkapom a cigány botját a sarokból és megállítom a térdem között. Megijedt. Nem is kellett neki többet. A botot később hazavittem. Sokáig megvolt. De csináltam vele még egy trükköt. —• Nézd, cigány, ez egy okos bot, okosabb, mint te. Egy lökésre belököm a piros golyót a 100-ba. (A Rex asztalon.) És valóban sikerült is beletalálnom. Bevallom, blöfföltem." Erre megkérdeztem B.-t, s mi lett volna, ha nem talál bele egyből a 100-ba. Azt felelte: „hogy akkor visszatette volna a sarokba a botot, mondván, olyan buta ez a bot, mint te vagy, cigány." Hogy fizette ki a cigányokat? Sok történet szól B.-ról és a cigányokról. Azt mesélik róla leginkább, hogy rájuk nézett és azok úgy mentek tova, mintha nagy borravalót kaptak volna. Pongrácz: „Elment mulatni a barátjával. Majd a végén a cigányok zeneszóval kísérték őket haza. Azt mondja B.: — Ki kellene fizetni már őket. — Űgy ám, válaszolt a barátja és nyúl a zsebébe, hogy pénzt vegyen elő. Mikor visszafordult, meglepetve látta, hogy a cigányok zenélve mennek fel a hegynek. B. nevetve szól a barátjának: hagyd őket, én már kifizettem! így varázsolta meg a cigányokat." Martinkó F.: „Sokat húzták neki a cigányok. Szerették is a tréfáiért, de féltek is tőle. Mikor kérték a borravalót. B. csak rájuk nézett és a cigányok úgy mentek tovább, mintha jól jártak volna." A bűvös pénzek Barnóczky: „Az emberek mindig biztattak, hogy csináljak már valamit. Én aztán törtem is a fejem újabb és újabb trükkökön. Nagy hírem volt. Előre elrendeztem mindent, csak azután fogtam a kivitelhez. Ha azután fülembe jutott az Ördön-