A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

NAGY Dezső: Az izsófalvi „őrdöngős bányász” (Adatok a folklorizáció kérdéséhez

142 NAGY DEZSŐ Meglátja a táncoló babákat, azt kiáltja: — Az istenit János, engedj át, engedj át! Mert hogy nem tudott átmenni a bűvös körön, ahol a bábuk táncoltak." Érdemes itt összevetni Barnóczky reális történeteit azzal, ami ezekről az élénk fantáziájú Jósvai tudatában megrögződött. Barnóczky: Egy kerek fára tettem a tilót és kötéllel húztam. Nem ment az egy lépést sem előre, csak gurult egyet és eldőlt. Nem tudom, mitől ijedt meg Jósvai. Jósvai: Ugrált velem a tiló, hányt-vetett, a végin lehajintott. Barnóczky; Csak kitettem egy papírbábut és a kerítés mögül mozgattam, azzal ijesztettem meg a földesurat. Jósvai: Ugrált, táncolt a bábu. Barnóczky ott sem volt, az úr mégsem tudott átmenni rajtuk. Jellemző a beszélgetésem befejezése Jósvaival. — Ezeket elmondtam most magának, de ha elmegy Barnóczky hoz, ne szóljon neki, hogy velem is beszélt. — Tán fél tőle? — Á, nem, de azért megkérem, ne említsen előtte. Martinkó József: „Hallottam Barnóczkyról, én ugyan nem ismertem, nem is hiszem, amit róla beszélnek. Annyit tudok, hogy két papírbábut táncoltatott." (Martinkó nem mondott igazat, vagy tán félt a boszorkánymestertől? Mert Pongrácz, az egyik adatközlő, éppen Martinkótól hallotta azokat a történeteket, melyeket nekem elmondott Barnóczkyval kapcsolatban.) Martinkó Ferenc: „Én ismertem Barnóczkyt jól. Ördöge volt annak. Szuggeránsnak neveztük. Volt neki két, kézzel faragott fabábúja, amelyeknek az izületei szalmaszállal voltak összeerősítve. Ezeket a lakásában egy szögre függesztve tartotta. De vele voltak többször a bányában is. Mikor odaértünk a munkahelyre, azt mondta nekik: — Mozgást akarok látni! és a bábuk eszeveszetten táncolni kezdtek. Sokan láttuk ezt." A bot táncoltatása Egyik nevezetes produkciója volt Barnóczkynak a különböző botok táncoltatása. Maga is több történetet elbeszélt ezzel kapcsolatban. De széltében ismeretesek a környéken mindezek. Barnóczky: „Jött az aknász. Kértem, vegye át a munkát. — Mi van? — kérdi. — Mondom neki. — Nem akarta elhinni. — Mondom — nem hazudok magának! — Neem? — gúnyolódott. — És erre leemeltem a botomat, ami mindig a kezemügyébe volt és a cérnára állítottam, mely ott volt kifeszítve a lábam között. Látta ám, hogy megállt a bot. — Ezzel ki is kap az aknász úr! — Jaj, szuger! szuger! — kiáltozta és elszaladt. Be is hívtak az irodába amiatt, mert az aknász azt mesélte, hogy a bot ugrott is, hogy üssön. — Erre mit mondhattam mást, mint hogy képzelődött." Martinkó F.: „Egyszer a kocsmában mulat Barnóczky és azt mondja a cigányoknak: — Húzzátok, cigányok!