A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

NAGY Dezső: Az izsófalvi „őrdöngős bányász” (Adatok a folklorizáció kérdéséhez

AZ IZSÓFALVI „ÖRDÖNGÖS BÁNYÁSZ" (Adatok a folklorizáció kérdéséhez) Az 1957. évben a Borsod megyei Rudabányán gyűjtöttem bányászhagyományokat. A dobsinai bulénerek helytörténeti mondái mellett néhány történetet találtam egy ún. „ördöngös bányászról", melyet közöltem is.

1 Ez évben azt a célt tűztem magam elé, hogy ha az illető élő személy és nem csupán a néphiedelem által költött alak, — fölkeresem és „kivallatom" ténykedéséről. Arra is gondoltam, ha egy személy köré a néphiedelem történeteket kapcsol, bizonyára egy egész mondakör fűződik hozzá, amelynek néhány darabját 1957-ben sikerült is összegyűjtenem. A grand art-ban nem ismeretlenek az ilyen mondahősök, akár Goethe Faustjára, akár Wagner operahőseire. De Coster Till Eulenspiegeljére és Ibsen Peer Gyntjére, vagy Naszréddin Hodzsára gondolok. Magyar vonatkozásban, hogy csak azokat említsem, amelyek témám körébe vágnak: a Luby Margit által feldolgozott „kocsisbabonakört",

2 amelyben szintén találunk olyan motívumokat, melyek az ördöngös bányász történeteiben is megjelennek, bizonyítva azt a tényt, hogy itt vándormondákkal, vándorelemekkel van dolgunk. Marót Károly Homeros-ról szóló jelentős munkájában

3 nagy elismeréssel említi meg a kiváló angol író, Eric Knight vallomását „Sam Small csodálatos élete" című művének előszabából,

4 amelyben a folklorizáció kérdéseinek klaszszikus meghatározását adja: „Az epikum és az epikus hősök keletkezésmódjáról, illetőleg ezeknek a szóban-élő természetéről, a költői siker distanciafeltételéről, a közönség pozitív jelentőségéről, s az alkotás szociális és egyéni meghatározottságáról stb.',

5 mindezek szinte minden lényeges ponton megerősítik azt, amit Marót a Homeros-korabeli költészetből kikövetkeztetett. „Szeretem azt hinni — írja Knight könyvében —, hogy a történetek eredetiek, de őszintén megvallva, inkább a fajtám és földem alkotta őket, mert ilyen történeteket odahaza Yorkshire-ben, ki tudja már mióta mesélnek ... Amikor kicsi voltam, sok történetet hallottam Sam Smallról. Mesebeli alak lett, mintegy kivonata mindannak, ami Yorkshire. Népmese lett belőle. Majd megfigyelhetik, hogy Sam jelleme igen hajlékony. Néha egészen közönséges halandó, határai az emberi képességek határai, azután néha meg olyan, mint egy istenség, mint egy megvalósult álom ... Hiszen mi az elbeszélő irodalom, ha nem fennhangon való álmodás? Hősei az ember tudat-alatti vágyai... Gyermekkoromban Sam mindent meg tudott tenni, amit csak akart... Kitörölhetetlen gyermekkori benyomások ihlettek ezekre a történetekre. Akárhol jártam .. . csak kikerekedtek bennem ezek a történetek és mindet Sam nyakába