A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

LAJOS Árpád: Díszes fafaragás a Hór völgyén

DÍSZES FAFARAGÁS A HÓR VÖLGYÉN 131 26 Áttört díszítésű „tányíros". Cserépfalu. nyírtartó nem is részleteiben, hanem a rácsok és a korona összetett formahatásában nyújt kellemes képet. Az összhatást a kifaragott nevek, évszámok, rácsok, egy-két stilizált csillag- vagy madárminta arányos elosztása adja (26. kép). A gazdasági tárgyak közt határozottan a juhar-jávorból készült cifra jármok voltak a legkülönbek. Legékesebben természetesen a járom koronája készült el. A kiegyelt fát a vonószéken igen gondosan faragták, ügyelve arra, hogy kétoldalt minél szebb ívben alakuljanak ki a tolókák, melyek a két jószág nyakára kerülnek. A tolókák végeit a járomszögek számára való átfúrások után kissé szélesebbre hagyták, e széles koronavégekből faragták ki a járom két legfőbb ékességét, a stilizált ökörfejeket. Ez a két ökörfej Madarász Lajos szerint többe került, mint az egész járom. Szépek is voltak, ahogy félrenéztek és szarvukat tartották. A koronafán vízszintes helyzetben egymás felé néző tulipántok, hajlékony, hosszú levelesminták, nefelejcsek húzódtak. A járom két bélfáját ugyancsak magyaros, tulipántos minták díszítették, függőleges helyzetben. Az ökörfejek szoborszerű kifaragásához jól illett a virágmotivikák domborműves vésése. A talpfát többnyire díszítés nélkül hagyták. A járomszögeket vasból kovácsoltatták, de Madarász Lajos szerette fából is elkészíteni (27. kép). Legegyszerűbben díszítették a kaszanyeleket, illetőleg ezek kocsait. A kaszakocsok stilizált kígyó- vagy madárfejek voltak. A kígyófejek elfordulva, lefelé figyelő figurák voltak, nyakukon a bőr érzékeltetésére halbőrszerű technikával alkalmaztak vékony, sima bevéséseket. £>tj