A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

LAJOS Árpád: Díszes fafaragás a Hór völgyén

128 LAJOS ÁRPAD a véső függőleges élezésével csörgősre vágta a karikát, vagyis: perecezte. A forgó karikán hol merőlegesen, hol ferdén vezetett élezéssel egymás után váltak el és csördültek meg a perecek. A csörgős karikát úgy is szokták készíteni, hogy a kéziesztergán a karikát függőleges élezéssel előbb kettémetszették, kivájták, a kivájt részekbe apró kavicsokat, üvegcserepeket tettek, majd a karikát doboz, illetőleg dobozfedél formára faragva ismét összeállították. Az elkészült karikák furatain aztán a puhafa orsószárakat húzták át. Végül mind az orsószárat, mind a karikát vörösföld- vagy krétafestékkel kifestették. A háziipari eszközök közt ékességben kiváltak a vonószékek is. Legszívesebben körtefából faragták ki szép cifrán, parasztbarokk ízléssel. Az ülőjét (alját) gyakran tölgyfából készítették. A cifrázás java a vonószék bakójára és forgólábának tetejére került, de bőségesen jutott belőle az ajakra is. 1925-ben Szihalom községből került a miskolci múzeum tulajdonába egy „Anno 1828"-as jelzésű, barokk-díszítésű vonószék (18/a. kép). A lelet közelebbi körülményei ismeretlenek. Sikerült azonban 1961 elején megtalálni Cserépfalun e szék újabb,, kevésbé díszes változatát (18/b. kép). A múlt század eleji darabot bemutattam Miskolcon, a ma élő legértékesebb cserépfalusi fadíszművesnek, az 57 éves Madarász Lajosnak, aki azonnal megállapította, hogy a régi vonószék cserépfalusi eredetű: ősei a vonószékek bakóját a mostaninál sokkal cifrábban csigázták, s a forgóláb tetejét mindig szarvasán tekercselték fel, a mainál részletesebben díszítve, ugyanúgy, mint az 1828-as évszámmal ellátott vonószéket. Madarász Lajos hitelessége mellett szól a régi vonószék cif lázasának néhány olyan motívuma is, mely a barokktól eltérőleg, régebbi eredetű, s a Madarász-féle díszítési előrajzolásokkal igen nagy hasonlatosságot mutat, így a bakófej elején látható levéldísz és az ülőkére vésett, jellegzetesen cserépfalusi ízlésű kettős tulipántbimbók (19. kép). A szögecseléssel kimélyelt díszítőtechnika is Cserépfalura mutat (1. bakófej csiga alatti része). A cserépfalusi eredet mellett szólnak a negatívumok is. Szihalmon a helybeliek emlékezete szerint sohasem volt cifra fafaragás. Ez a mesterség nem volt családról családra öröklődő hagyomány. Maga a község (Cserépfalutól délnyugatra mintegy 30 km) alföldi település, távol az erdőtől. Apró tárgyak faragására — mint a közeli Mezőkövesden, itt is állítottak össze egyik-másik háznál faragószéket, de egészen kezdetleges, dísztelen formában. Viszont Cserépfalun a faragószék díszes elkészítése szinte napjainkig dívott, s nemcsak csigás bakófejjel, hanem különböző, változatos formákban (lófejjel 12. kép), emberfejjel is. Mezőkövesd maga is Cserépfaluról szerezte a figurális díszítésű fatárgyakat, ezt maguk a mezőkövesdiek is erősen hangsúlyozzák. Cifra vonószék készítésére még a legöregebb mezőkövesdiek sem emlékeznek, hiába kérdeztem őket. Szihalomra távolabbi vidékről nem kerülhetett az 1828-as jelzésű vonószék. Az akkori közlekedési viszonyok közt szekerezni lehetett csak. A szék Szihalomra Cserépfaluról került, s valószínű, közvetítéssel (mezőkövesdi vásárról). Az említett régi vcnószék barokkos díszítése egyébként sokban rokon a róm. kat. templomokon kívül is jól látható cikornyákkal, így a mezőkövesdi templom külső díszítő elemeivel is, különösen a stilizált levelek. A cifrázott házi faeszközök közt legcsinosabbak közé tartoznak a juhar-jávorból, vagy bükkfából készült csigatészta-sodrók. A helyben készült csigasodrók alakításán azonnal szembetűnik a körvonalak hajlékonysága. Még az alsó szél kiformálása is íves, görbületes (23. kép). Mind a markolaton, mind a lapockán jellegzetes a kacsos,