A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

LAJOS Árpád: Díszes fafaragás a Hór völgyén

DÍSZES FAFARAGÁS A HÓR VÖLGYÉN pieknek a barokk szépségeit is megfigyelni. Akár Egerbe, akár Mezőkövesdre szekereztek, találtak arra módot és alkalmat, hogy e két nagy helység barokk épületeit és ezek díszítéseit megfigyelgessék, s a motivika nekik tetsző elemeit kiválogassák. A faragószékek díszítgetései meglepően hasonlítanak egy-egy templom- vagy szobordíszítéshez. Az áttört (berakott) bútordíszítéshez nem írtak elő külön motivikát, inkább stilizált rácsokat faragtak ki névvel, évszámmal, esetleg egy-két madáralákkal. Az ornamentika mennyiségi elosztása a tárgyakon általában mérsékelt. A cserépi fafaragók helyenként erősen hangsúlyozzák a cifrát, de nem szeretik halmozni. A sűrű cifrázás helyett arányosságra, áttekinthetőségre törekszenek. Még aránylag a guzsaly kicifrázása mutatja a legtöbb formarészletességet. Látszik, hogy a cserépiek tudásuk, ötletességük legjavát adták ennek az eszköznek az ókesítésébe, s hogy minél szebb hatást érjenek el, a formahalmozást e tárgynál megengedték. A cserépfalusi fadíszművesség e falu népi kultúrájának egyik legjellemzőbb vonása, szerves tényezője. Nem hevenyészett facifrázgatás, nem olcsó eszköz a vevőkör, a piac megteremtése. Hosszú idők alatt formálódott népművészet, évszázadokba visszanyúló kulturális örökség, melynek történeti rétegei és a helyi ízlésnek megfelelő hagyományos formái vannak. LV 6 Cserépfalusi díszes fatárgyak Megfigyelhető, hogy e tárgyak fajtái közt a kieifrázás tekintetében is bizonyos minőségi sorrend, illetőleg különbség van. Legszebbek a guzsalyok, legszerényebb díszítésűek a mángorlók. A fakanalak cifrázása jelentéktelen. Legérezhetőbb hiány a fejfákban van. A halottaknak kőemléket állítanak. Faragtak faoszlopokat is, de csak szórványosan. Nagyjából négy csoportba oszthatjuk a cifrázott fatárgyakat: háziipari eszközök, háztartási tárgyak, bútorfélék és mezőgazdasági tárgyak. 15 Cserépfalusi guzsaly szára és feje. (A szár mérete a rajzban szélesítve.)