A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

BANNER János: Herman Ottó helye a magyar őskőkorkutatás történetében

Herman OTTÓ HELYE A MAGYAR ÖSKÖKORKUTATÁSBAN U Az összefoglaló munka elkészült ugyan, németül és Magyarországon sohasem jelent meg. Nem ártott volna pedig a magyar régészeti nyelvet egy kissé felfrissíteni, magyarabbá tenni Herman Ottó ízes magyar stílusával. Az általam ismert utolsó levél 1907. január 31-én kelt és Posta Bélának szól. — Nemcsak Herman Ottó hajthatatlansága tűnik ki belőle, de közéleti viszonyaink bizonyos vonatkozásaira is élénk — ha nem is éppen derűs — fényt vet. „A miskolczi palaeolith ügyét utolsó német értekezésem — amiről Hampelnek írt levelében szólt — hozta folyamatba, melyben kétségbe vontam Halaváts felvételének helyességét, az avasi teraszról új leletet mutattam be s a teraszt diluviálisnak fogadtam el, tehát Halaváts ellenében, ki ezt tagadta s még a sírokat is „homokkőbe" faragtatta. Hoernes erre azt írta nekem, hogy minden következtetésem logikus és rajta lesz, hogy a stratigráfiai viszonyok újra felvétessenek. De Böck is megmozdult, mert két geológusa ugyancsak stigmatizálva volt. Kapta magát s Darányihoz fordult avval, hogy ezt a dolgot már tisztázni kell. És a derék miniszter megadta hozzá a módot." — Papp Károly és Kadic Ottokár ,,a két fiatal, lelkes tudós kiszállott s az eredmény a következő: Az egész terasz rendszer Halaváts ellenében diluvium, az is, melyen a református templom áll és a temető terjed. A Petőfi utcában, mely a teraszhoz tartozik, került elő az a remek kis szakócza, melynek képét küldtem ..." — Evvel Halaváts összes állításai és feltevései megsemmisülnek. Habeat sibi. Ezt derítette ki Papp Károly, ki az értekezést már írja." Úgy látszik, nincsen olyan nagy ember, aki a maga tévedését mások előtt szívesen beismerné. Herman Ottóval is ez történt. Igaz ugyan, hogy a diluviumot kétségtelenül megállapította a vizsgálat, de a Bársony-házi leletek tekintetében nem cáfolta meg Halaváts állítását. Erről nem szól a levél. „Kadic útmutatásomat követve, — írta továbbá —, fölkereste a Szeletabarlangot, abban a felső humuszréteg alatt egy kb. 5 m hatalmasságú agyagréteget fedezett föl, melyben megkezdte az ásatást. Ennek az eredménye egyelőre számos Ursus Spelaeus csont és primitív csontszerszám. Ennek az ásatásnak folytatása májusban következik és lassanként a többi barlangra is sor kerül. A Földtani Intézet pedig a barlangkutatást felvette rendes programjába. Ez eddig van." Ezzel talán ki is békült az intézettel, hiszen nem személyek ellen, hanem olyan közügyért — tudományos kutatásért — folytatta küzdelmét, ami nem utolsó sorban az ő kitartása következtében, tizenöt évvel az első lelet megtalálása után elindulhatott a maga útján. Jellemző: a világszerte ismert magyar tudósnak, a függetlenségi politikusnak, magyar tudományos probléma megoldására, illetőleg a probléma megoldásához szükséges kutatások megkezdésére bécsi közbenjárót kellett keresnie. „Ez eddig van", írja az utolsó idézett mondatban. Valóban úgy volt, de ma már tudjuk, hogy

7 csak pillanatnyilag volt addig. Az 1906-ban megindult kutatások, Kadic Ottokár, Hillebrand Jenő, Kormos Tivadar és Erdélyben Roska Márton munkájának eredményeként a problémák özönét vetették fel, de hagytak belőle bőven a nyomukban új utakon járó legfiatalabb kutatóknak Vértes Lászlónak, Gábori Miklósnak és Gáboriné Csánk Veronikának is. Lehet, hogy a munkára előbb-utóbb sor került volna, hiszen a rövidre fo~