A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2. (1958)

KOREK József: Kelta edényégető kemence Ózdon

KELTA EDÉNYÉGETŐ KEMENCE ÓZDON 81 A kemence használatának korát a kiszolgáló gödör cserépanyaga határozza meg. A gödör alján 20—25 cm vastagságban hamus feltöltődést észleltünk. Ez amellett is bizonyít, hogy a kemencét többszöri égetésnél is használták. A rétegben előkerült cserepek közül leggyakoribb típus a duzzadt peremű, kissé grafitos anyagú (I. 1—3), amelyek az LT C végén jelennek meg és az LT C-re jellemzőek. A forma Hunyadi-féle 1. típuséval egyezik, s egészen általános a késő kelta anyagban.

7 Kormeghatározás szempontjából egy sávos töredék mond a legtöbbet. (I. 9). A fényes polírozás kihagyásával nyert tompa sávozásos edény Hunyadi szerint az LT C végén jelenik meg. Hasonló mattsávos edényeket közöl Apahidáról, Földeákról, s a forma és díszítés alapján az LT C—D fordulójára keltezi.

8 A díszítési mód a nyugat-szlovákiai területen is jelentkezik, s Filip a későkelta anyag közé sorolja.

9 Az I. t. 4 talpgyűrűs csöbör analógiáját a tabáni anyagban találjuk

10 meg, s így az égető kemence korát az LT C periódusára lehet keltezni. KOREK JÓZSEF JEGYZETEK 1. Banner J.: Die Péceler Kultur AH XXXV. (1956) 100—101. 2. Arch. Ért. 85. (1958) 18—36. 3. A megfigyelés során a 81. sorszámot kapta. Helye az Arch. Ért. 85. kötet 19. 1. levő ábrán, a 82. és 73. közötti területen. Megmentése Rozsnyói Márton érdeme. 4. Gyula Dolg. 1935. 234—235; Hódmezővásárhely Franciszci téglagyár Dolg. 1935. 198. Földeák Dolg. 1941. XXXVI. 1—3. 5. Arch. Ért. 1942. 160—168. 6. Arch. Ért. 1940. 138—139. 7. Hunyadi I.: Kelták a Kárpát-medencében. Diss. Pann. Ser. II. No. 18. 141. XV. 8. Uo. 139, LXXXVII. 1—6. 9. J. Filip: Keltövé ve stredni Euröpé. Praha, 1956. Zemplin. 10. Hunyadi I.: uo. XCV. 7.