A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2. (1958)

KALICZ Nándor: Későbronzkori urnatemető Igrici község határában

50 KALICZ NÁNDOR Bronzlemez töredékek. Valószínűleg karperec volt. Párhuzamos bordákból álló díszítése van. 7 darab. Szélesség 0,8—0,9 cm. (V. t. 2 a—e) Bronzhuzal karika, egymásra hajló végekkel. Átm: 1,7 cm. (V. t. 1) II. sír. Urna. Nyaka alacsony csonkakúp alakú. Válla enyhe tagoltsággal illeszkedik hozzá. Alsó része fordított csonkakúp alakú, öble alján négy kisebb bütyök ül. Szürke. Felülete simított volt. Ép. M: 29,5 cm, szá: 21,7 cm, fá: 12 cm. (V. t. 10) Kétfülű csupor. Vállán, a fülek között ujbbenyomássál tagolt két hosszabb borda ül. Felülete érdes. Vörösesbarna. Ép: M: 20 cm, szá: 12,7 cm, fá: 8,3 cm. (Nincs fénykép.) Kis füles bögre. Alja gömbölyű. Szájpereme kihajlik. Füle kissé a szájperem fölé emelkedik. Fényezett, barna. Alja kissé homorú. M: 6 cm, szá: 6 cm, fá: 2 cm. Szájpereme a füllel szemben felemelkedik. (V. t. 5) Kis füles bögre. Alsó része csonkakúp alakú, súlypontja mélyen ül. Alját három pici bütyök támasztja. Fényezett, sötétbarna. M: 7 cm, szá: 7 cm. (V. t. 4) Kis füles bögre, kihajló szájperemmel: M: 6 cm, szá: 6,6 cm. (V. t. 6) A-hely. Temetkezésnek nem találtuk a nyomát, csupán két edény feküdt egymás közelében. Kétfülű csupor, nyakán ujjbenyomással tagolt bordával. Szájperem a fülek között vízszintesen kicsúcsosodik. Kopott, sötétbarna. Kiegészített. M: 25,1 cm, szá: 15,4 cm, fá: 9,4 cm. (I. t. 4) Kis füles bögre. Alja gömbölyű. Haséle rovátkolt. Kopott, barna. Ép. M: 6 cm, szá: 7,3 cm. (I. t. 5). Szórványos leletek a temető területéről. Talpas kis füles korsó, öblét két párhuzamosból álló zeg-zug vonal és ezek csúcsán ülő benyomott pontok díszítik. Hasán négy kis bütyök ül. Fényezett, barna. Ép. M: 7,6 cm, szá: 6 cm, fá: 3,3 cm. (I. t. 2) Kis edény. Nyaka csonkakúp alakú és enyhe tagoltsággal illeszkedik a vállhoz. Alsó része fordított csonkakúp alakú, alja erősen profilált. Vállán két pici bütyök ül. Fehérre égett, kopott. Kiegészített. M: 8,9 cm, szá: 5,7 cm, fá: 3,6 cm. Az Igrici határában feltárt sírokban hamvasztásos temetkezések voltak. Kilenc sírban a hamvakat urnába rakták, csupán egy sírban találtunk szórthamvas temetkezést. Ebből a sírból sem hiányzott az urna és az urnát borító szokásos tál sem, ezeket azonban szájukkal lefelé fordítva tették a sírgödörbe, az egyenletesen elszórt égett csontok fölé. A feltárásról készítet helyszínrajz (1. kép) arról győz meg, hogy a sírok — csomóban, igen közel feküdtek egymáshoz — szándékos csoportot alkottak. A sírok északi és déli részéhez csatlakozó szelvényrészekben nem találtunk egyetlen sírt sem. Igaz, ezek nem elég szélesek ahhoz, hogy messzemenő következtetést engedjenek meg sírcsoportok létezésével kapcsolatban, sajnos, az út miatt nem terjeszthettük kelet felé az ásatási felületet. A sírokat a felszínen megjelölhették. Ez általános szokás lehetett az őskorban, hiszen a legritkább esetben fordul elő, hogy egy temetőn belül a hasonlókorú sírok metszenék egymást. A sírjelöléssel kapcsolatos leletek kerültek elő a 7. sírból. Ennek urnája igen nagyméretű, 62 cm magas. Széles, nagy tállal fedték be. A hamvak csak az urna alját töltötték meg, nagy része üres volt. A föld-