A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2. (1958)

BÖKÖNYI Sándor: A Tiszalúc-dankadombi bronzkori telep gerinces faunája

34 BÖKÖNYI SÁNDOR Os phalangis I. I/vegyes 61,5 33 28 32 39,5 20,5 23,5 I/vegyes 59,5 35 30 31 40,5 21 — I/vegyes 52,5 30,5 27 30,5 34 19 21 JI/6 52,5 28 23 26 32 16 20 II/7 51,5 31 26 28 33.5 19 22 Ш/6 57 36 31,5 33 40 23 28 V/3 57 29 24 28 36 19 22 V/4 51 28 25 27,5 33 18 20 V/4 52 26,5 24 27 32 18 20,5 V/5 59 33 28 32 40 21 24 V/6 54 30 27 27 34 18,5 23 V/7 54 28 25 29,5 33 19 20,5 V/7 50 29 25 26,5 34 19 22,5 V/10 51 27,5 22 25 31 17,5 — Os phalangis II. I/vegyes 39,5 32,5 26 28 34 24 30 I/vegyes 37 29 23,5 24,5 32 21 29 I/vegyes 34 32,5 26,5 27 34 24 32,5 I/vegyes 37 31,5 25 27 34 23 31 I/vegyes 41 33 25 — 35 24 29 I/vegyes 34 31 25.5 — 33 26 — I/vegyes 37,5 29 23 — 31 22 — II/8 39 35 27,5 31 39 25,5 33,5 III/3 39 34,5 28 31 — 26 34,5 IV/11 37 31 24.5 27 34 24 31,5 V/5 38 37 29 32,5 40 30 38,5 V/5 45 34 26 — 37 25 V/6 32,5 27,5 23,5 24,5 — 24 28,5 V/8 31,5 37,5 21 22,5 29,5 23 30 V/10 38 31 24,5 27 33,5 23.5 30 Os phalangis III. II/6 82 — — IV/5 57 24 23 IV/7 70 28 33 V/4 75 28.5 34 V/5 56 27 30 * Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy a tiszalúc-dankadombi bronzkori telepről előkerült 1311 darab állatcsont 20 faj 581 egyedéből származik. A 20 fajból 6 házi-, 14 pedig vadállat. A házi- és vadállatok számaránya 84,13:15,37 (darabszám alapján), illetve 78,82:21,18 (egyedszám alapján). Az előforduló vadállatok közül a halak, a farkas, a hiúz és a szarvasok nagytestűek (különösen nagytestű állatból származik az egyetlen hiúzcsont: az egyik legerősebb hiúz, melyet az irodalomból ismerünk), a róka és a medve kistermetű, míg a vadmacska, vaddisznó és az őstulok közepes testnagyságú egyedekkel képviselt a faunában.