A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2. (1958)
BÖKÖNYI Sándor: A Tiszalúc-dankadombi bronzkori telep gerinces faunája
26 BÖKÖNYI SÁNDOR Metatarsus l/vegyes — — 43 — — 30 II/4 — — 44 — 23 30.5 V/3 — — 40 — 20,5 28,5 V/11 — — 43 — 22 28 Os phalangis I. Proximalis Diaphysis DJstalis Proximalis Hossza epiphysis legkisebb epiphysis epiphysis szélessége szélessége szélességé mélysége II/5 55 25 20 24 29,5 II/5 57 — — 21 — II/6 56 25 20,5 24,5 29 II/6 55 22 18 21 26,5 IV/2 57 23,5 19 22 28 IV/5 56 24 19,5 22,5 29 V/8 54 22 17 20 26 V/8 51 21,5 17 20 28 V/8 — — — 22 — őstulok — Bos primigenius Boj. Az őstulok a szarvas és a vaddisznó után a harmadik leggyakoribb vadállat a telepen. A hazai neolithikumban azonban az őstulok ennél fontosabb szerepet játszott: valamennyi telepen a leggyakoribb vadállat volt, sőt a neolithikum végén, a herpályi kultúrában gyakoriságra még a háziállatokat is megelőzte. Számaránya azonban a rézkorra óriásit esett. Ez volt az őstulok magyarországi kipusztulásának első periódusa. 61 E periódus végére az őstulok megszűnik uralkodó vad lenni hazánkban. (A kiirtás második periódusa az i. u. VII— IX. században fejeződik be, s ekkorra az őstulok ritka vaddá lesz hazánkban; a harmadik periódus vége — az őstulok magyarországi teljes kiirtásának időszaka — pedig a XIII. század közepén, a tatárjárás után következik be. 62 ) Az őstulok az európai alluvium egyik legérdekesebb nagyvadja. Mivel a XVII. század első felében, tehát a modern értelemben vett természettudományos kutatás megindulása előtt kihalt, csak a múlt század második felében terelődött rá erősebben a szakemberek figyelme. Ekkor főként Nehring foglalkozott az őstulok problémájával, 63 már korán kimutatva annak nagy változékonyságát. 64 Ugyanő 1900-ban már egy szarvat is leírt, 65 — ami meglehetősen nagy ritkaságnak tekinthető, mivel a szerves anyagok a földben rendszerint elkorhadnak — se leírás révén jelentősen közelebb jutottunk az állat eredeti külső alakjának megismeréséhez. 66 Századunk elején Mertens írt nagyobb összefoglaló munkát az őstulokról, 67 melynek hatására Auerbach a rajnai őstulokleleteket foglalta össze. 68 Az ezután következő időszakban főként Szalay foglalkozott az őstulokkal kapcsolatos problémákkal. 69 Ujabban ismét előtérbe került a kérdés, elsősorban a szerencsés leletek következtében, de a háziasítási kérdésekkel való egyre intenzívebb foglalkozás miatt is. Elég, ha itt az újabb szerzők közül Herrét, 70 Lehmannt, 71 Lengerkent, 72 Requatet 73 és Boessnecket 74 említjük. E szerzők munkája eredményeként egyre többet tudunk erről az érdekes állatfajról, házimarháink vad őséről; ismerjük külső alakját, színét, szarvállását, csontméreteit, fajtáit, nagyságvariációját, elterjedési területét, kihalásának időpontját Európa egyes területein stb. Mindezekkel itt most nem kívánunk foglalkozni, Diaphysis legkisebb mélysége Distalis epiphysis mélysége 17 19 16,5 17,5 16 20 21 19 16 20 17 20 16 19 15,5 18 — 18,5
