A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2. (1958)
BÖKÖNYI Sándor: A Tiszalúc-dankadombi bronzkori telep gerinces faunája
20 BÖKÖNYI SÁNDOR mint bármely neolithikus telepen volt. 3. A gímszarvasnak az őstulokénál nagyobb gyakorisága (a neolithikumban ez is fordítva volt). 4. A vadászott állatok számának erős visszaesése a neolithikum-rézkorhoz képest (kivéve a már fentebb említett zselizi csoportot). A tiszalúci fauna a háziállat—vadállat-arány, valamint a fauna egyes tagjainak egymáshoz viszonyított aránya alapján hazai bronzkori lelőhelyeink közül a tápiószele-tűzkövesi telep faunájához hasonlít leginkább. A tápiószelei telep egyébként ugyancsak a hatvani kultúrába tartozik. A tiszalúc-dankadombi bronzkori telep faunájának összetétele. Darab- db 1103 208 1103 195 31 6 122 29 20 14 53 253 300 483 Szám % 84,13 15,87 84,98 15,02 2,37 0,46 9,31 2,21 1,52 1,07 4,04 19,29 22,89 36,84 Egyed- egyed 458 123 458 111 22 5 58 19 19 14 25 115 124 180 szám % 78,82 21,18 80,49 19,51 3,78 0,86 10,00 3,27 3,27 2,41 4,30 19,79 21,34 30,98 A két telep faunája között lényeges eltérés csupán az, hogy a tiszalúcinál a sertés, s a tápiószeleinél pedig a ló és a juh—kecske arányszáma a magasabb. A Tápiószele-Tűzkövesen előfordult fajok közül nem szerepel Tiszalúcon a két madárfaj, ezzel szemben a Tiszalúc-Dankadombon előforduló három halfaj, a hód, hiúz és barna medve viszont Tápiószele-Tűzköves anyagából nem mutatható ki. Mindezek azonban lényegesebb szerepet nem vivő vadállatfajok. Vizsgáljuk meg ezek után egyenként a telepen előforduló állatfajokat. Harcsa — Silurus glanis L. 3 A harcsa őskori telepeink faunájának egyik leggyakoribb hala. A neolithikus Lebőről 4 és a bronzkori Tószegről 5 igen nagytestű példányai kerültek elő, de előfordult a hazai neolithikumban Szegvár-Tűzkövesén, HódmezővásárhelyGorzsa-Cukor tanyán, az aeneolithikumban és a bodrogkeresztüri kultúrában Polgár-Basatanyán, a bronzkorban ugyanott, valamint Békés-Városerdőn." Külföldi hasonlókorú anyagban szintén elég gyakori. Vogel pl. Dullénriedből (neolith) 50 kg körüli harcsát írt le, 7 Nehring a Szontag-See neolitikus cölöpépítményeiből említi, 8 s Degerböl szerint az atlanti periódus óta a dán halfauna tagja. 9 Ukrajna őskori lelőhelyeiről Pidoplicsko harcsaleletek egész sorát írja le. 10 Hankó őseurópai fajnak tartja. 11 A tiszalúci harcsacsontok igen nagytestű állatokból származnak, melyek a meghatározó Vásárhelyi I. szerint a 60—80 kg-ot is elérik. Csuka — Esox lucius L. A csuka csontjai őskori lelőhelyeinken talán még a harcsáéinál is gyakoribbak. A hazai őskorból Szegvár-Tűzkövesről, Békés-Városerdőről és Polgár-Basatanya bronzkori gödreiből kerültek elő maradványai. Svájc neolithikus faunájából Hescheler és Kuhn említi. 12 Vogel a Federsee őskori lelőhelyeiről, 13 , Nehring a Szontag-See cölöpépítményeiből 14 szintén kimutatja. Riedel az olasz-
