A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2. (1958)

KOMÁROMI József: Jelentés a Miskolci Nemzeti Színháznál végzett leletmentésről

160 KOMÁROMY JÓZSEF Ebben a leletanyagban későközépkori kihajló profilú cserépedényperemtől, bordázott díszű — négyszögre rajzolt svasztikás fenékbélyegű bordázott fehéredénytől, valamint festékkel húzott hullámvonalas csipkézett peremtöredéktől, és grafitos, karcolt töredéktől kezdve — több okkerfestésű és fehéredénytöredéket, kiöntős kancsóperemet, kancsófület, több mázastáltöredéket, főzőfazék darabjait és a bükki üveghutákból származó üvegpalackok töredékeit őrizzük. Egyébként az építkezés egész területén előkerült és szintén szórványanyagként kezelt háromlábú főzőedények, mázas és mázatlan kályhacsempék és a bükki hutákból ezármazó üvegpalackok darabjai nagy számban vannak. G) Az első kőszínház fűtőberendezése Az új díszletraktár és az új klímaberendezés központjának kialakítása — mint előbb már említettük —, szükségessé tette a színházépület és a Nevelők Háza közötti 20,54 m-es terület kiásását. Az e területen talált alapfalakat rajzban bemutatjuk, az egykorú tervrajzzal együtt.

4 E munka alkalmával tártuk fel a Nevelők Háza D-i alapfalához épített, kézi téglából gondosan boltozott, fenéknélküli nagyméretű fűtőkemencét, amelynek tüzelő- és pernyenyílása a Nevelők Háza alapfalában állott. A fűtőkemence köralakú, belső átmérője 270 cm, a külső átmérő 300 cm, a falvastagság tehát megfelel a boltozási téglák 30-as hosszának. A téglák az erős tüzelés miatt rendkívül mállottak voltak a kibontás után, de a boltozatot jól tartották. A fűtőkemencének feneke csak földréteg volt, amelyet hamu és faszéntörmelék borított 5—12 cm vastagságban. Két szájnyílása volt: egy felül, a tüzelő berakására, egy alatta a hamu és pernye eltávolítására. Fűtése tehát a mai Nevelők Házát megelőző épület pincéje felől történt. A fűtőkemence a körülötte feltárt alapfalak szerint, egy 5,85x5,61 m-es nagyságú helyiségben állott. Először ennek a levegőjét fűtötte fel és ezt a forró levegőt osztották szét a mai Nevelők Háza helyén állott első színházépületben. Az 1823-as építésű első miskolci — egyben az első magyarországi — magyarnyelvű kőszínház helyének megállapítását eddig történészeink csak homályos utalásokkal és következtetésekkel végezték el. Volt olyan megállapítás is, amely a most újjáalakított második színházépület és az 1843-ban leégett első színházépület helyét egyazon helyszínre tette. Az újabb kutatások ezt az utóbbit teljesen megdöntötték, mert — mint megállapítható —, az első színház 1823-as építésekor még megvolt a déli részt elfoglaló katonai magazinális épület és így az első színház semmiképpen nem állhatott a mai második színház helyén, vagy telkén. A kérdés topográfiailag helyes megoldását az a felfedezés adta, amely levéltári adatok alapján először állapította meg, hogy „a Színház terének a Kapitányi Lak térivel lett elcserélését" az elvi elhatározás után a tanács úgy oldotta meg, hogy ezen a részen telekkiigazítást hajtott végre. Ennek a telekkiigazításnak levéltári adatait figyelembe véve, pontosan és maradék nélkül felmérhettük most már az első színház helyét. Ez az első színházépület a mérések alapján a mai Déryné utcai Nevelők Háza négyszögű alaprajzának felel meg.