A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2. (1958)

KOMÁROMI József: Jelentés a Miskolci Nemzeti Színháznál végzett leletmentésről

JELENTÉS A MISKOLCI NEMZETL SZÍNHÁZNÁL VÉGZETT LELETMENTÉSRŐL A Miskolci Nemzeti Színház átalakítási és bővítési munkáit 1956 szeptemberében kezdte meg a Borsod megyei Építőipari Vállalat. Az épület műemlék. Miskolc második színházépülete. Az átalakítási munkák alatt megnyugtatóan sikerült tisztázni az első színházépület helyét is, amelyről eddig eltérő nézetek, magyarázatok voltak forgalomban és a város helyrajzi térképén azt eddig nem tudtuk meghatározni. A most átalakítás alá vett második színházépületnek az alapkövét 1847ben helyezték el és azt tíz év múlva nyitották meg. Az építésre és a színház megnyitására bő irodalom található,

1 ez alkalommal röviden csak a telekviszonyokat ismertetem, amelyek összefoglalva eddig nem voltak publikálva. A telek az 1702. évi Kötelkönyvben — kb. 1666 óta — Forrai János tulajdonaként szerepelt, Forrai nevén, pontosan a 22. kötélben két fundus, a 21. kötélben egy fundus szerepel. Ez az utóbbi egy fundus a színházzal szomszédos Széchenyi utca 23. számú telek. A későbbi színház helyét — a két-fundusost — adta el a városnak Forrai János, aki nemsokára meghalt és özvegye az egyfundusos telket is átadta a városnak. Eladóként nemcsak az özvegy, hanem két fia is szerepelt. A két-fundusos részen 1730 után épült fel az iratokban sokszor emlegetett katonai magazinális épület vaskos tömbje. Az egy-fundusos rész az Almássy-család birtokába került. A nagy katonai magazinális épület alapfalaiból a jelenlegi leletmentés folyamán több rész került napvilágra, ezekből az épület alaprajza megközelítően rekonstruálható. Némi képet ad erről a nagy XVIII. századi, megsemmisült épületünkről még az ún. Josephinische Aufnahme, az első katonai felvétel, amelynek kinagyított részletét tájékoztatásul ábránkon közöljük. Ezt a magazinális épületet a színházépület építésekor 1847-ben bontották el, de — amint ez most kitűnt — egy-egy falrészletét, vagy alapfalát meghagyták az új épület emelésekor. Érdekessége egyébként ennek az 1847—57 közötti színházépítésnek, hogy Hild József is beadta erre tervét. De ezt a városi tanács „túlságosan díszes és költséges volta miatt" nem fogadta el, — a tervezést és az építést a közepes képességű Cassano Józsefre bízta. Ez a Cassano-féle építkezés sok bajt hozott a városra és a színházi bizottságra. Kitűnt, hogy Cassano felkészültsége hiányos és a keze sem egészen tiszta. Talán ezzel magyarázható, hogy a színházépület nyugati fala, túlnyomó részben nem is lett újonnan emelve, hanem felhasználták erre az eredeti magazinális épület régi falát.