A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2. (1958)

BANNER János: A magyar őskőkorkutatás történetéhez

A MAGYAR ÖSKÖKORKUTATAS TÖRTÉNETÉHEZ 13 Schlagmarke — igen jellemző és az a körülmény, hogy az anyag a nagy leletével azonos, sokat levon az „erraticusság" feltevéséből. De, hogy alkalmam van, megnéztem az avasi temetőt is, mely az 1891-ki leihely fölött van, s a melyről Halaváts mondja, hogy ott a sírok a homokkőbe vannak ásva (!). — Én azonban gyermekkoromból emlékeztem, hogy mi az avasi friss sírokról szedtük a legjobb parittya kavicsokat. Szemlélődésemnek eredménye az, hogy az avasi sírok mind u. n. mogyoróké földbe vannak ásva, mely mint réteg, 3 méter vastag és csak ezalatt következik homok, mely igen mély síroknál a szérűre, de a sír lezárásánál természetesen legalul kerül, úgy, hogy a hant vagy domb mindig mogyoróköves „földből" alakul. Már ez is elég annak kimondására, hogy az Avas terasszá nem, mint Halaváts mondja „szarmata kor üledéke", hanem diluvium maradványa.

38 Hogy ez így van, azt legfényesebben bizonyítja az a remek Solutré, a melyet a harangozó, ki sírásással is foglalkozik, a Hofman Károlyné sírja ásásánál 1901-ben úgy 1 m 30 cm mély rétegben talált s a melynek rossz körrajzát (1. 1. kép) itt közlöm.

39 Még egy másik tárgyat is talált, de odaadta — valószínűleg Orosz Endrének

40 —, ez a tárgy u. 1. megfelelt a pfedmosti szerszámnak, melyet Hoernes művében „Der diluviale Mensch in Európa" pag. 143. 5. ábra lerajzolt. Hoernes, kinek jobb vázlatot küldtem, ezt írja f. h. 12-ki kelttel: „Ihre Zeichnung der neuen Spitze ist vollkommen instructiv, das Stück hat offenbar noch mehr vom echten Solutré Typus á feuille de laurier, als die früher gefundenen, auffallend grossen und schweren Exemplare." Előttem világos, hogy az a friss sír, a melyet Halaváts látott, a szérű felületén sárga homokos — alsó réteg — volt, s azt hitte, hogy a miskolcziak csakugyan homokkőbe vagdalják sírjaikat! Már megtettem minden lépést, hogy Miskolcz környékének Stratigraphiája felülvizsgáltassék.

41 Az természetes, hogy publikálni is fogok. A mi m. k. földtani intézetünktől én az életben soha véleményt kérni nem fogok. Mindig tisztelettel: öreg híve Herman Ottó. VI. Lillafüred, 1905. aug. 28. Igen tisztelt Tanár Űr! Fogadja szíves soraiért és készségéért hálás köszönetem kifejezését avval, hogy levelem

42 kiadásra nem elégséges, különösen Halaváts úrnak elég palaeolith ízű fejtegetéseire (tekintettel!), a melyeket azonnal hozzáfűzne. Minthogy a legújabb leleten kívül még két darab került elő, én értekezést írtam — németül —, mert a diluvium kérdésében a bécsi kutatók ellentétben vannak a magyarokkal, s ennek felderítése tudományos érdek. Én ezt, tekintettel Hoernes könyvére, a mely a leletet tüzetesen és komolyan méltatja, Hoernessel levélben tárgyaltam, s hogy teljes belátása legyen az ügybe, németnyelvű értekezésbe foglaltam össze, mely ma már kezében van.

43 De ha úgy méltóztatik gondolni, hogy a dolog beválnék az Archaeológiai Értesítőbe is, én ennek csak örülhetnék; csak az a baj, hogy most nem fordít-