A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2. (1958)

LAJOS Árpád: Szépmíves szűcsök Bükkábrányban

124 LAJOS ÁRPÁD A cifra téli viselet sorsa A cifra bunda rendelése a húszas évek végén, a kuzsué a negyvenes évek elején- kezdett megszűnni. A polgárosodás hullámai és a városi ízlés betörése Tardot is érintette. A cifra bunda viselését elsősorban az életütem meggyorsulása szüntette meg. Maga a bunda szép is, kényelmes is volt, de viselése lassúvá, nehézkessé tette a mozgást. A munkaviszonyok változásával, a közlekedés fejlődésével a bunda kezdett teher lenni. Még elszekerezésre jó volt, de távolabbi helyekre (például vonaton) már nem felelt meg. Még egy-két öregen utoljára a 30-as években megfigyelhető volt a szép, cifra bunda. Azóta kimúlt. De még ha mozgékonyabb ruhadarab is lett volna, egy-két évtized múltán még így is letűnt volna. Mint ahogy a szép, könnyű tardi cifra ideje napjainkban jár le. Az iparosodás, az életmód kiegyenlítődése a tardi nőket is kivetkőzteti a régiből. A tardi női viselet szemünk előtt tűnik el, — vele együtt a cifra kuzsu is. Még az idősebb nőkön láthatni. De már általában levetik, különösen a fiatalabbak. Nem akarnak feltűnést kelteni. ... Vályi Nagyék ma már nem remekelhetnek. Tartják ugyan a kapcsolatot Tarddal is, de ezek rendelésére csak városias ködmönöket készítenek (19. műhelykép). A régi szépségeket a téli ruhadarabokon aligha támasztják fel. Díszítőművészetük, mint élő valóság, megszűnt, s bár a készség még él bennük, Vályi Nagyék szépmívességének ma már csak viselettörténeti jelentősége van. LAJOS ÁRPÁD