A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2. (1958)

LAJOS Árpád: Szépmíves szűcsök Bükkábrányban

122 LAJOS ÁRPÁD Kapcsolás, gombok A kapcsológombok és füleik mind bőrből voltak. Kétféle formájú gombot készítettek: makkgombot és gömbölyűt. Bélnek vagy gombháznak a bárány lábszárbőrét használták. Ez erős is volt, prém se volt rajta. A kivágott kis bőrkéket összehajtogatták. Ha hosszú makkgomb kellett, a kívánt hosszúságra az összehajtott bőrt elnyírták, átszúrták „iőr"-rel (árral) és színes bőröcskéből „huzat"-ot húztak át rajta. A huzat elnyúlt, vékony ékalak volt, ezt a szélesebbik végén átvágták egy kicsit, ráhajtották a gombházra úgy, hogy ennek átlyukasztására kerüljön a huzat bevágása. Ezután a huzat nyelvének hegyét az egymásra került lyukakon áthúzták. A gömbölyű gomb hasonló anyagokból készült, de kellett hozzá egy kevés berlinerpamut is. Az összehajtogatott báránylábbőr-darabkának két végét még behúzták csigásán, olyformán, hogy oldalt kigömbölyödjék. Köröskörül összevarrták, színes bőrhuzattal bevonták, bevarrták. A gomb teteje huzat nélkül maradt, de ezt apró, színes berlinerből varrt lapos bojtocskával fedésképpen levarrták. A gomb füle csíkba vágott és függőleges tengely körül elcsavargatott színes bőr. Ezt az elejbőr szélére varrták, úgy, hogy a fül két szára keresztezte egymást. A cifra bunda — mint említettem — a nyaknál egy, a kuzsu pedig három kapcsológombot kapott, egyet a nyaknál, kettőt a mellen. Apró díszgombokat is készítettek színes berlinerből a kuzsu hátára. Viselés, megóvás A hideg idő megjöttével vállra vették a cifra bundát, felül begombolták, elején pedig kézzel fogták össze. A cifra bunda viselése nyugodt, kényelmes tartást biztosított. Az elejék belőlről való összefogása kellemes volt, már csak azért is, mert a test melege és a jó báránybőr belül melegen tartotta a kezet. Az élet nem volt sietős. Ha a férfiak a szabadban találkoztak, kényelmesen elálldogálhattak bundáikban szórakozás, beszélgetés közben. A cifra kuzsut meg a nők igen szerették. Jól védte a felsőtestet és a kart. Kényelmesen elsétálgattak benne. Zseb nem volt a kuzsun, de a kéz nem fázott, mert két oldalt a szoknya oldalsó nyílásaiba rejtették (18. ábra). A század elején egy időre a kesztyű helyett divatba jött a karmantyú (muff). De a muff ok rendelésében sem tagadták meg ízlésüket. Cifra muffot kellett Vályiéknak készíteniük. A Vályi-féle muffok belőlről voltak prémesek. Kívülről köröskörül kivillant a fehér irha, melyen színes bőrrátét és hímzés pompázott. Igen tudtak vigyázni a bundára és kuzsura. Nem szerettek bennük leülni. Inkább csak szekerezéskor üldögéltek bennük. Használat után a bunda szegre került a kamrában, lehetőleg külön helyen. A súrlódástól, kopástól nagyon féltették, mert a kopás igen ártott a díszítésnek. A kuzsukat úgy óvták, hogy ezek ujjait könyökben behajlítva, háromrét hajtották őket hosszban, ezután vászonba csavargatták és a rózsás ládákba, vagy szekrények aljába rejtették, nehogy valami moly beléjük essen és a díszítés sértetlen maradjon.