A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2. (1958)

LAJOS Árpád: Szépmíves szűcsök Bükkábrányban

114 LAJOS ÁRPAD A kuzsu modlája A kuzsu-modla darabjai nehezebbnek látszó kivágások, de könnyebben áttekinthetők. Id. Vályi Nagy Istvánnak el sem kellett magyaráznia, csak a darabokat egyszerűen lerajzolta egymás mellé. A modlához szükséges fő mintadarabok: két ele), egy hát, az elejékhez tartozó 1—1 farkos (az elejéknek a hát felé/ néző aljain), a hát alján jobbra-balra ismét 1—1 farkos, két-két felsőkar és kétkét alsókar, vagyis az ujjak modlái. A hátbőr címeralak, homorúan bevágott felső szélekkel, alja be van nyírva, az elejék ugyancsak íves szél-kivágásokkal. Elől, az összegombolásnak megfelelő helyen egyenesek. A két elej a háttal úgy kerül össze, hogy felül nyílik a nyakrész, a váll és a karöltő (hónalj), oldalt a két bőr úgy kerül össze, hogy az elej részben hátranyúlik, tehát oldalbőr nem kell. A farkosok találkozása egymással és a szomszédos nagy bőrökkel, kiszélesíti a kuzsu alját, ez egyúttal alapvető feltétele a kuzsu farbaugrásának. A farkosok féltrapézformák. Az ujjminta darabjai (felsőkar és alsókar) természetesen elütő formák. A hossz-szélek egymáshoz kerülése nem kérdéses. Csak a felső csúcsok illesztésére kell ügyelni úgy, hogy a felsőkar felső végének domború íve enyhén kiugorjék. Ez a kiugrás biztosítja majd a váll enyhe kipúposodását. A kuzsu modlájához tartozik a gallérminta. Ez kb. 10—12 cm vastagságú, íves körszelet kivágásával kezdődik. A körszelet egyenes szélét 5 darab egyenlőszárú háromszögalakú bevágással görbítik, így a gallér a nyakhajláshoz jobban igazodik (12. ábra). A díszítés (cifrázás) A gelejivel sokban rokon bükkábrányi szűcsös díszítés két főfajtaja: a színes bőrrátét és a hímzés. A bőrrátét, ez az ősi díszítésmód, csak a kuzsu díszítésében érvényesül, a hímzés mind a bundán, mind a kuzsun. A bőrrátét mintáit papíron nyírták ki, s úgy vitték át a vékony, színes bőrre, hogy előbb az irhán mérték be, majd a vékony bőrön körülvágták. Ez a vékony, prémnélküli bőr leginkább piros, kisebb mértékben zöld, barna, fekete színű. Bihardiószegről rendelték. Levarrásának anyaga 16-os, világos színű, vagy szürkés gyári cérna. Kivágása szűcsollóval ment. Az anyag természetéből következőleg a rátétminták körvonalai kissé elnagyoltak, egyszerű tulipánformák, boglárok, herelevelek, rózsák, egymásután sorra következő patkók (nagyobb fogazatok patkóalakban), kacsok; vannak egyszerű sávok is, de ezek szélei fogazatosan, vagy csipkésen vannak kiollózva. Gyakran kis gyűrűformájú lyukakat ütöttek a bőrrátétbe („riglizés"). Ezek a kivagdalt bőrrátétek kitűnően érvényesültek a hímzésminták közt, az ujjak végén, az elejbőrökön, s az irha öszszevarrásain. A hímzés mintái is már papíron megvoltak. A hímzésmintákat a modladarabokra összefüggő képletekben az emberi test részarányosságának megfelelően, nagy gonddal rajzolták ki irónnal. Az átmásolás az összeállítandó modla szerint, szűcskéssel kivágott bőrdarabokra lúdtollal és kékítővel történt. Azért szerették a kékítőt használni tinta helyett, mert halványabban fogott, amellett, hogy nem folyt szét. Az előírás és bőrre írás után fogtak a hímzéshez a szokásos háromélű tő-vel. A hímzés anyaga a színes, sodrott szűcsselyem volt. Ezt a fonalat a bundák díszítésére kizárólag fekete színben használták. A kuzsuk szűcsselyme min-