A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2. (1958)

LAJOS Árpád: Szépmíves szűcsök Bükkábrányban

104 LAJOS ÁRPÁD számonkérése.) Remekelt tárgyakat nem kellett bemutatni. A népi díszes szűcsmesterséghez a miskolci mesterek nemigen értettek, legalábbis az ő idejében. Vizsga után a bizottság tagjai sorban kezet fogtak vele, ezzel elismerték, mint új szaktársat, — és szerencsét kívántak vidéken folytatandó munkájához. Mint 18 éves fiatalember, kapta meg a segédlevelet a mezőkövesdi iparhatóságtól. Neki még nem kellett mestervizsgát tennie. De Bükkábrányban történt nősülése után mesternek kezdték szólítgatni, bár nem mindenki. Hogy hívták a faluban? „Hát egyik mester úrnak, másik Vályi úrnak, harmadik Pesta bátyámnak, ki hogy tisztelt." — Általában a „mester"-megszólítás 25—26 éves kortól járt. Rendelés, vétel A tardiak nagyon szerették és nagyon szeretik ma is. A jó viszony mindig kölcsönös volt. Vályi N. István a tardiakat dicséri, mint első kuncsaftokat. „Sokszor rendeltek hitelbe is. De mindig megállották a szavukat, a pénzt mindig behozták. Le előttük a kalappal. Nekik köszönhetjük 12 hód fődünket. Nincs ollyan tardi ház, ahun nem vettek vaóna a mi kuzsunkbul. Különben mink ezt „pusziiknak" hívjuk. Ha bármikor Tardra mentem és ezt megtudták, mán vittek egyik pincébül a másikba. Nem pohárral, ha begreszámra itattak. Ma is, ha elmegyek, első vendégük vagyok." — Mérték szerint rendelték-e a bundát, kuzsut? Idősb adatközlőm határozottan kijelentette, hogy igen. A mértékeket mindig centire vették fel. „A bundánál csak az ember hosszát vettük. A többi méretet ehhe pászítottuk. Hanem a kuzsut mán át kellett mérni! Ehhe vaót: háthossz, elej, mejjbőség, derékbőség, aljbőség, vállszélesség, ujjahosszúság." Hogyan készült a bunda és a kuzsu? A két Vályi készségesen magyarázta el a szűcsmunka egész menetét, sőt helyenként be is mutatták, kiváltkép az ifjabbik Vályi. Módomban volt megismerni eszközeiket is. Hogy mennyit kellett, és részben ma is mennyit kell dolgozni, míg a nyúzott, nyers bőrből ruhadarab lesz, erre idősebb adatközlőm felelt meg legjobban: „Egy kuzsu? — Tessék elhinni, hogy hetekbe telt. Már a bőrkikészítés is mennyi idő! Hát még a többi! Gépen nem dolgoztunk, mini? a városiak. Mindent kézileg kellett csinálni. És még a díszítés. — Egy bunda? Az is a minőségtől függött. Mellyik millyen cifra vaót. Az is beletelt hetekbe." A bükkábrányi szűcsmunkát ezekben a szakaszokban ismertetem: 1. bőrkikészítés, 2. szabás, 3. díszítés, 4. lekészítés. Bőrkikészítés Vályi Nagyék — mint általában a parasztszűcsök — alapanyaga a merinói juh, az erdei, vagy ahogy itt mondják, az érdéi bárány. A megnyúzott báránybőr, mint nyersbőr fejrésze majdnem mind megvan. A végtagok (beleértve a farkat is) vissza vannak vágva, már csak alig kiütköző részek. A lábrészeken kevés a szőrme, majdnem teljesen csupasz, de gombkészítésre felhasználható. A teljes irha véres, faggyas, húsrészek is vannak rajta, — nyirkos, vadvizes. A prém öszszetapadt, csapzott. Van hát a nyersbőrrel munka elég, míg szabásra, varrásra