A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2. (1958)

LAJOS Árpád: Szépmíves szűcsök Bükkábrányban

SZÉPMÍVES SZŰCSÖK BÜKKÁBRÁNYBAN Közel a Bükk-hegység déli szegélyéhez, a Budapestet Miskolccal összekötő országút borsodi szakaszán, Miskolc és Mezőkövesd közt elterülő Bükkábrány község a borsodi népi szűcsipar egyik legjellegzetesebb szórványpontja. Kimutathatólag századunk első évtizedétől napjainkig itt él egy szorgalmas parasztcsalád, a gömöri eredetű Vályi Nagy család. Ma még két férfitagja szűcsködik: apa és fia, id. és if j. Vályi Nagy István. A téli idényekben egyszerű festett irhájú ködmönöket készítenek, de a díszművességhez ma is értenének. Vályi Nagyék működési területe A paraszti élet Bükkábrányhoz köti őket. De életük sok vonatkozásban túlnyúlik e községen. Egyrészt a távolabbi rokonság, másrészt a szakma elsajátítása iránya délre, Gelejre mutat (Mezőkeresztesen át kb. 15 km). A geleji Vályi Nagyok nem szűcsködnek. De a bükkábrányiak őse, Vályi Nagy Károly, aki egyébként az Ábrányhoz közel eső Sály faluban született 1891-ben, mint 12 éves árva fiú, került Gelejre, ebbe a híres szűcsfaluba, szakmát tanulni. Vályi Nagy Károly eddigi adataim bizonysága szerint a család első szűcs tagja. Vankucz Gyula geleji mester keze alatt fejlődött. Mint méltó tanítványa, került vissza északra, de nem Sályba, hanem Bükkábrányra. Itt kezdte iparát, itt nősült, s népes családot alapított (öt fiú," két lány). Utódai közül a két István ugyancsak itt folytatta a díszes szűcsséget. Az ábrányiaknak a gelejiekkel való kapcsolata mellett szól ifj. Vályi Nagy István házassága, aki régi geleji szűcs-családból nősült. Szomódi-lányt vett el feleségül, Erzsébetet. Gelejjel megvolt a szakmai kapcsolat abban a vonatkozásban is, hogy a délborsodi (borsodgeszti, mezőkövesdi, mezőkeresztési, ábrányi, geleji) szűcsök ipartestületi gyűlésein hol Kövesden, hol Keresztesen gyakran találkoztak. Legutóbb 1938-ban. Ismerték jól egymást, s kölcsönös kartársi viszonyt építettek ki egymás közt. Részint a környező tájak eltérő ízlése, részint a szaktársi alkalmazkodás a működési területek bizonyos megosztásával járt. Vályi Nagyék működési területe nagyjából kétirányú kisugárzást mutat (1. ábra). Készítettek díszes és egyszerű, sima ruhadarabokat. A cifra férfibundát és cifra női „pusziikot" (kuzsu-t) nyugat felé a bükkaljai matyóságnak, Tardnak irányították (9—10 km), északkelet felé is alakult ki vevőkörük, főként a Sajó déli környékén (Ónod, Sajólád 30—40 km). Legközvetlenebb vevőkörük természetesen Bükkábrány. Ez utóbbi helyeken azonban csak az egyszerűbb munkák kellettek. Vályi Nagyék szépműves mesterségüket helyben és északkelet felé nem tudták volna igazán érvényesíteni. Díszítőművészetüket elsősorban a tardi matyó-