A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)

PÁRDUCZ Mihály: Római császárkori lelet Miskolcon

48 PÁRDUCZ MIHÁLY sek levonására alkalmasnak csupán az I. szám alatt ismertetett gödör leleteit tekinthetjük. A II—

VII. csoportok anyaga kiegészítheti az általános képet, vethet fel történeti kérdéseket, de azok megoldására az előfordulás körülményeinek eléggé tisztázatlan volta miatt csak fenntartással használhatók fel. Az I. csoport nyújtotta tanulságok kiegészítésére, még leginkább az ugyanabból a mélységből előkerült leletek vehetők figyelembe (II—

III. csoport), még akkor is, ha e csoportok egymással való összefüggése többé-kevésbé vitatható. Ezek előrebocsátása után vizsgáljuk meg kissé behatóbban az előkerült keramikus anyagot. Nem kívánunk részletesebben kitérni arra a kerámiai csoportra, amely középkori. Egészen biztosan ide tartoznak az V. t. 1—8, 10. és VI. t. 1'—7, 10. számú töredékek. Parádi Nándor megállapítása szerint egyrészük már a XII—

XIII. századok fordulóján készülhetett és elég hosszú ideig voltak használatban. Másik részük (V. t. 2, 5) a XV—

XVI. századi (kerámiai ipar jellegzetes termékei. Arra nincs elegendő anyagunk, s a megfigyelések is hiányzanak annak megállapítására, hogy a település a szóbanforgó lelőhelyen a XII. és a XVI. századok közötti időben folyamatos volt-e? Bár ez feltételezhető. Áttérve ezeikután a császárkori leletekre, az I. t. 1 (1. kép 1) alatt bemutatott talpas pohár a Kárpát-medencében eddig ismeretlen formát képvisel. Talán ilyen típusú edényhez tartozik a III. t. 14 (1. kép 2. ábra) töredéke is. Morvaország a legközelebbi terület, ahonnan azonos típusú példányt említhetünk, még pedig a vicemilicei telepről.

6 E telepen két példányt is találtak e típusból. Szabadkézzel készültek, színük sötétszürke, felületük feketén csillogó. A forma eredetének kutatása már jó ideje folyik, s úgy látszik, hogy hallstattkori formára megy vissza, de az sem lehetetlen, hogy kelta situla típushoz kapcsolható. Nem kívánunk itt az idevonatkozó feltevésekkell foglalkozni, ehhez a típus miskolci előfordulása nem szolgáltat elegendő alapot,

7 de tudomásul vehetjük, hogy Beninger a vicemilicei példányt az i. u. I. század végére helyezi, s a többi, jobban ismert, idesorozható, északibb területről származó talpas poharak korát sem teszik általában a II. század közepénél későbbi időre. Körömbenyomásos díszű edények (I. t. 6—8; II. t. 7; III. t. 8) a szlovákiai puchovi lelőhely darabjai között igen igyakoriak.

8 Megvannak a vágvölgyi Ockov melletti temető kerámiai leletei között is.

9 A grafitos áruk jelenléte sem szokatlan a puchovi tárgyak között.

10 Mivel az I. t. &. számú töredékünk a forma rekonstruálására nem elegendő,. a további vizsgálat elvégzése sem lehetséges. Grafitosan csillogó az I. t. 3. számú töredéke is. Jellegzetes, tagolt bordás díszítése a puchovi töredékeken is megvan.

11 Szőnyi és nógrádverőcei edényeken ez a díszítésmód ismétlődik.

12 Általában azt mondhatjuk,, hogy ez a díszítésmód a nyugatgermán kerámiában megszokott.

13 Az ékalakú bemélyítésnek az I. t. 21, III. t. 11. ábrákon bemutatott példányai jelentkeznek például Puchovon is,

14 ott egy edénytöredék perem alatti részén. Behajló peremű agyagvedrek típusa (I. t. 4, IV. t. 3) jellemző a puchovi lelőhelyre.

15 A lelőhely anyagának többi csoportjában is vannak olyan kerámiai töredékek, amelyek az eddig tárgyalt, jellemzőnek tekinthető vonásokat kiegészítik. A III. t. 9. számú, ékalakú benyomott díszeket felmutató durva edénytöredék puchovi megfelelő 6. B e n i n g e r, E. und Freising, H.: Die germanischen Bodenfunde in Mahren. (Reichenberg 1933) I. t. 7, 61—63. lap. 7. A vonatkozó irodalmat Beninger és Freising munkájában az idézett helyen megtalálja az érdeklődő. 8. B e n i n g e r, E.: Die germanischen Bodenfunde in der Slowakei. (Reichenberg und Leipzig 1937, a továbbiakban Beninger.) 10. t. 56; 11 t. 78—79, 81. ábrák. 9. K o 1 n i k, T.: Popolnicové pohrebisko z mladgej doby rímskej a pociatku doby st'ahovania národov v Ockove pri Piegt'anoch. Slovenská Archeológia IV—2 (1956) 296., VII. t. 3. 4. 9. 10. B e n i n g e r, 68. lap. 11. B e n i n g e r 14. t. 120. ábra. 12. P á r d u c z M.: MM 1946, 14. lap, 4. kép, 13. lap, 3. kép, 2. ábra. 13.. ÍJ sla r, R.: Westgermanische Bodeníunde. (Berlin 1938) 52. t. 9. 14. B e n i n g e r 11. t. 66. 15. B e n i n g e r 9. t. 31—39, 10. t. 40—52. ábrák.