A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)

BODGÁL Ferenc: Néprajzi munka Borsodban 1955-1957-ben

NÉPRAJZI MUNKA BORSODBAN 1955—1957 Borsodban ma a miskolci Herman Ottó Múzeumnak, a mezőkövesdi Matyó Múzeuminak és a sárospataki Rákóczi Múzeumnak van néprajzi gyűjteménye. A több mint fél évszázados miskolci múzeum négyezer néprajzi tárgyat őriz, évtizedeiken keresztül azonban nem volt a múzeumiban néprajzos, így gyűjteménye nem volt alkalmas arra, hogy kellően dokumentálja megyénk szellemi és tárgyi néprajzát. Alig néhány éve, hogy a .múzeum Ikinevezett néprajzost kapott Lajos Árpád személyében, aiki a szellemi néprajz körébe vágó munkásságával, a tárgyi anyag felmérésével és rendszerezésével kezdetit neki a tudományos munka megalapozásához. Mivel megyénk jelenleg az ország legiparosodottabb megyéi közé tartozik, így népi kultúránk — főleg tárgyi vonatkozásiban — óriási változásokon megy keresztül. Ennék felmérése és feldolgozása hatalmas feladat, melyet egy ember — csak a miskolci múzeum gyűjtőterületére is korlátozva — elvégezni képtelen. Ilyen feladatok és meggondolások után került a múzeumhoz Bodgál Ferenc, gyakorló muzeológusi beosztásban, 1955. november 1-én. Feladatául a több mint 3000 néprajzi negatív rendezését kapta, s fel kellett készülnie államvizsgájára. Ebben az évben L. Á. Mályiinkán és a Hangony völgyében folytatja kutatásait, kéziratban elkészíti „A barkók", „Nemesek és partiak Szuhafőn" és a „Hangonyvölgyi fonó" című tanulmányait, és jelenik meg „Borsodi népdalok" című kötete a megyei tanács, kiadásában. Kisebb néprajzi kiállítás a Kilián gimnáziumiban állott. IV. hó 4—30 között. Folyamatos a munka-kartonok készítése, a kerámia-anyag restaurálása és a tárgyak olajozása. Tárgyi gyűjtés a rendelkezésre álló összeg csekélysége miatt mindössze 46 db, főleg a gazdálkodás köréből. B. F. „A gönci kovácsok néprajzi vizsgálata" c. szakdolgozatát készíti, a nagybudapesti Néprajzi Albizottság számára befejezi a Pest-Buda vasikeresíkedelmérői szóló munkáját. Korreferátumot tart a miskolci kézművességről, valamint a munkáshagyoimányokról az MTA Munkásfollklór Főbizottsága ülésén. Mindkét munkatárs résztvesz a debreceni néprajzi vándorgyűlésen. Sz Morvay Edit: A cserépedény a mezőkövesdiek kultúrájában c. dolgozata a Néprajzi Értesítőben jelenik meg. (L. 955. XXXVII. 31—64.) Megjelenik még Dankó Imre: Sajó-Hernád melléki hajdú telepek (Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei 1.) mimikája. Az 1956-os évben a néprajzi munka rendszeresen folyik tovább. L. Á. a Hangony völgyében folytatja gyűjtését, ennék eredményekónt „Hangony-vidéki pásztordalok" és „Vidróczkiék nyomában" c. kéziratait készíti el és megjelenik „Egy ismeretlen hangszer a félnomád píászitodkodás idejéből", valamint a „Szénégetés a Bükkben" c. cikke. i(H. M. O. Közi. 1956. jún. 37—39. p., ül. december, 21—30. p.) B. F. Varbón, Mezőcsáton, Radostyánban, Kandón és helyben gyűjt a kétlakiságra, céhszokásokra, a parasztiköltőkre és a miskolci betlehemesekre vonatkozó anyagot. Befejezte szakdolgozatát és eredményesen tette le államvizsgáját. Megírta .„Miskolci szárazmalom terve a XVIII. század végéről" (H. O. M. Közi. 1956. dec. 53—55) adatközlést, a helyi irodalmi folyóiratban „Telikibánj^ai lakodalom" címen írt, ugyanott ismertette Kriza: Székely népköltési gyűjtemény és Kiss Lajos: Vásárhelyi híres vásárok c. könyvét. Az Észaikmagyarországiban Ballá Péter: Dalolj velünk I. Észafcmagyarországi népdalok — kötetét ismertette.