A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)

KOMÁROMY József: Beszámoló a miskolci Sötétkapu-melletti ásatások eredményeiről

88 KOMAROMY JÓZSEF Érdekes az F szelvény 1,09-es szintjén feltárt XIII. századi kétosztású paticsház leletegyütltese, amelyben a fentebb tárgyalt paticsház kemencéjéhez hasonló méretű és hosszúkás alakú kemencén kívül a második helyiségben egy földbe épített, sarotkboltozással ellátott hombárverem, ezen kívül pedig az épület padlótszintjétől lefelé induló falépcsőzet is előlkerült. Ezt a falépcsőzetet, a hatodik lépcsőfoktól lefelé, a XVIII. századi alapfalazás teljesen elvágta, az azon túl esetleg megmaradt folytatást pedig az ott ásott újabbkori pince teljesen megsemmisítette. E lépcső egyik legkorábbi pince- vagy veremlejáratunk. Egyik legkorábbi vertfalú ház-leletünk pedig a B—C szelvényben feltárt épület, amelynek falát függőleges faoszlopok erősítették. Tekintettel arra, hogy ennek a vertfalú háznak felépítését megelőzte ugyanott egy korábbi kőház (ezen a területen a legkorábbi kőházunk) felépítése, illetve elpusztulása, ennék társadalmi vagy gazdaságtörténeti konzekvenciáit ez alkalommal nem érintjük. A feltárt kőház-alapok (I—

IV. kőépület) alapraj zilag már nem rekonstruálhatók, mert azolkat a XVIII. századi építkezés túlnyomó részbein megsemmisítette. Mégis, az első kőház építésének idejét a XIV. század folyamán kell elképzelnünk, a másodikat a XVI. század második felére (talán azonos a Hevesi-féle házzal) tesszük. A harmadik kőház XVI—

XVII. századi építése valószínű, a negyedik kőház alapmaradványai résziben azonosak lehetnek a Dőry-család korábbi építkezéseivel. Az ötödik, vagyis a lebontásra ítélt XVIII. századi alapfalai pedig a Dőry-család, a diósgyőri koronauradaloim Mária Terézia kori építlkezéseineik maradványai, amelynek az utókorra maradt falai az első miskolci kávéházat, valamint az iratokban is ismert Koplaló Kocsmát fogadták magukba. Ezt az állapotot részben alakította át Czinczifa görög kereskedő 1818 körül, amikor az épület emeletén, a csizmadiaszínben a Pestről eltanácsolt színtársulat kapott előadási (helyiséget. Itteni működéséről Déryné is megemlékezik emlékirataiban. Az épület tehát, mint végigvezettük, Miskolc évszázadainak igen fontos állomásait mutatta meg kétezer éven keresztül.

5 KOMAROMY JÖZSEF JEGYZETEK 1 Az eddigi szórványleletek összefoglalását v. ö. az alábbi közleményekkel: Leszih Andor: Miskolc régiségei, I. közi. Megjelent a Történelmi és Régészeti Közlemények, 1926, Miskolc, Magyar Jövő Nyomdaváll. 41, p. kezdve. A II. folytatás nem jelent meg. Az I. közi. a régebbi kőkor leleteitől a népvándorlás korának bevezetőjéig szedi rendbe a városban talált szórványleleteket. Gálffy Ignác:'Őskor I., Leszih Andor: őskor II. a Miskolc története c. fejezetben. Magyar városok monográfiája Halmay Béla és Leszih Andor által szerkesztett Miskolc c. kötetben. Bpest, 1929. Leszih Andor: Miskolc őskora. Vármegyei Szociográfiák V—VI. kötetben Miskolc részben. É. n. (1939) Ha az ásatás párszáz méteres körzetét vesszük, az ú. n. Weidlich-palota építésekor és a Toronyalja utca 30. sz. ház helyén került elő koravaskori lelet (Lelt. számuk a miskolci múzeumban 53.668. 1, illetőleg 53.656 1). A mai Miskolc területén pedig, mint ismeretes, a régibb kőkortól kezdődően az újabb kőkori, a bükki kultúra, a bronzkor, a korai és késői vaskor, a szkita, szarmata, vandál és avarkori leletek fordultak elő. 2. A Német Demokratikus Köztársaság városaiban a városmagkutatás figyelemre méltó eredményeket ért el. Ez az új korszerű kutatótevékenység leköti ügy a régészek, mint a városéoítő mérnökök érdeklődését. Felhíviák a figyelmet arra, hogy milyen fontos minden új építkezés alkalmával a kultúrrétegek — a földtömeg rétegződésének a megfigyelése, sőt ha szükséges, az építkezés adta pontokon túl, egyes fontos szakaszok régészeti ásatása. A mai városok magjaiban — a belvárosokban — szinte egyetlen ponton sem található az eredeti humuszfelüle't. Különböző hulladék-, törmelék- és feltöltés-rétegek vonulnak egy-egy város központja alatt több méter mélységig lefelé. Ezekben találjuk az elmúlt századok elpusztult épületeinek rom- vagy égési maradványait, néhol többé-kevésbé épen maradt részeket. Régi házak lebontásaiból — ahol újabb épületeknek adtak helyet — a bontási törmelékanyagból sok a helyszínen maradt feltöltés vagy planírozás céljából. A törmelékréteg sok városban tekintélyes vastagságot ér el. Hamburgban pl. 6—7 m, Magdeburgban 4 m, Lipcsében 3 m, Karl-Mai-x-Stadtban (Chemnitz) 2.5, Győrben 6 m, Miskolcon pedig ez a feltöltési réteg a Sötétkapunál és a Nemzeti Szinháznál végzett ásatások adatai alapján 3—4 között váltakozik. Ennek feltöltési idejéül pedig a régészeti leletek alapján a Sötétkapunál nagyjából 18 századot, a szinháznál pedig kb 16 századot kell vennünk. V. ö. Horst Richter: S t a d t-