A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)

KOMÁROMY József: Beszámoló a miskolci Sötétkapu-melletti ásatások eredményeiről

86 KOMÁROMY JÓZSEF vünkben részletesen kifejt. A császárkori réteg feletti népvándorláskori réteg erős forgatottsága nem engedi meg a kerámialeletekből levonható tanulság megfogalmazását. Ugyanígy vagyunk a magyar középkori kerámiaanyaggal is. Egyedül az merülhet fel, hogy a dunai úton hozott szürke grafitos „bécsi edény" terjedési vonalát Miskolcig meghúzhatjuk. A kerámia anyagban nagyszámú a XVI—

XVIII. századi négyszögletes kályhacsempe (feltűnően hiányzik a kályhaszem, kachel). A kályhacsempék között szerepel Miskolezi Mihály fazekasmester tarajos mintája is, amely eddig az egri várleleteikben fordult elő. A sok mázas, mézatlan cserépedénytöredék, háztartási edénytöredék, a paraszti díszkerámia festett táltöredékeinek tipológiai feldolgozását egy más alkalomra hagyjuk. Ez a feldolgozás több tekintetben úgy tud újságot mondani, ha egyidejűleg össze fogjuk vetni az újabb években előkerült még nagyobb számú diósgyőri vári cserépanyaggal. Ennek feldolgozása folyamatban van és egy következő dolgozatunk tárgya lesz. A feltűnően kevés vastárgy — késtöredékek, ajtópántok és vasalások, patkók, hordóabroncsok, felverő vas-ék — azt mutatja, hogy az egyes rétegek elpusztult és felhagyott házait idejekorán kiürítették és minden mozgathatót elvittek belőle. Ugyanez vonatkozik a tatáribetöréskor felperzselt kétosztású, ácsorgós épületre is. Meg kell még említeni azt is, hogy az F szelvény 1,09'cm-es szintű paticsház kemencéjének fenekébe besározott hullámvonalas és fenékbályeges cseréptöredék kelthet kétséget a ház építési idejéről. Ezt a házat azonban a közvetlenül alatta elpusztult paticsház törmelékein emelték és valószínűleg az itt talált cserépedény töredékeket használták fel a XIII. század második felében, 1241 után épített ház kemencefenekéhez. Az ásatás még a középkori ház alaprajzi és házfalazási technika kérdéseiben nyújtott további adatokat. Legelőször is feltűnik az, hogy a B—C szelvény X—

XI. századi paticsház kétosztású, s ugyancsak kétosztású a C szelvényben talált — hullám- és vonalköteges kerámiával datált — paticsrom az 1,60 cm-es szinten. A B—C—D szelvényben III. Béla dénárjával datált kétosztású paticsház — szinte steril állapotban előlkerült cöiöplyukaival —• teljesen rekonstruálható. Az épület szelemenjét a hosszanti középtengelyben ágasfa tartotta. Az ágasfa mellett — még a sövényfalban —• egy cmásik, valószínűleg alacsonyabb tartógerenda állott és ez — a keleti helyiség belső két, aigyagtömbön álló, tartó oszlopával együtt, egy padlástérig húzódó borító gerendát hordozott. A falcölöpök a sarkókban elérték a maximális 22 cm vastagságot. (A déli cölöplyuk-sorból ötöt pépes gipszanyaggal beöntöttünk. A kikerült gipsz-cölöp szabályosan mutatja az áesolás felületeit, a szekerce csapásait.) A cölöpök egyrésze hegyezett, másrésze alaktalan, gömb-végződésű volt és mindegyik nagyjából gömbölyűre volt faragva, kérge lehántolva. E keleti helyiségben, az ÉK-i sarokban, valamint a DNy-i szögletben, két-két majdnem párhuzamos karó-lyuk sor az épület belső berendezésiére utal. Ennék ia helyiségnek az É-ra néző kijárata megállapítható volt. Ez a kijárat erős, letaposott kavicsrétegre nyílott. E kavicsréteg vastagsága 4—10 cm között váltakozott. A kavicsréteg É-i négyszögének sarkain, a gipsszel kiöntött cölöplyukak pozitívjei a cölöpök bunkós, végződését mutatták, úgy, hogy attól fölfelé a cölöpöket nyolcszögletűre faragták. A kavicsnégyszögön kívül, ÉNy-DK-i irányban dőlve, megtaláltuk az erősen elszenesedett faajtó maradványait, égéstől deformált vasesonkokkal. Az ajtó mérete a maradványok helyszíni lemérése után 102 X 76 cm volt. A négyszög alakú kavicsozott terület szélein semmiféle égett agyag-, vagy patácsmaradvány nem mutatkozott, kivéve a paticsfalak közvetlen tövét. A négyszöget záró vonalban azonban rőzse-, ág-kerítés szónimaradványai voltak. Ezek szerint ez az ácsorgó (pitvar) ágfonattal volt kerítve. Tekintélyes volt ennek az épületnek a kemencéje. Pelyvamentes agyagiból emelt boltozata a belső rendszeres tüzeléstől feketésbarna, a külső tűzvésztől téglavörös