A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)

KOMÁROMY József: Beszámoló a miskolci Sötétkapu-melletti ásatások eredményeiről

MISKOLC, SÖTÉTKAPU-MELLETTI ÁSATÁS 81 tozatos a madárrajzzal, valószínűleg helyi mester készítménye, a XVII. századból. Jellemző, hogy az ásatás kályhacsempe-anyagában egyszer fordul elő a XVI. századi Miskolczi Miíhály fazekasmester formakincse a Sötétkapunál, viszont több darabot találtunk a diósgyőri vár és a Miskolci Nemzeti Színház átépítése alkalmával végzett leletmentés anyagában, melyet a következő alkalommal közlünk. (—0,64 m.) Az F szelvény É-i részén 1,24 m. és 1,39 m. mélyen fekvő régi lekavicsozott gyalogjáró járdaszintjei. (XII—

XIII. sz.) Kőfalalap a C szelvényben 0,64—1,14 m. mélységben. A kép felső részén a 0,70—1,05 m. mélységű vertfalú ház E-i erősítő oszlopának cölöplyuka. (XVI. sz.) VIII. tábla. 1. Zöldmázú kályhacsempe töredék, stilizált* virág- és indadísszel. 2. Zöldmázú kályhacsempe töredék, ötlevelű virágdísszel. 3. Zöldmázú kályhacsempe töredék, palmetta dísszel. 4. Zöldmázú lkályhacsempe töredék, virágdísszel. 1—4.: XVII. századi kályhacsempék. 5. Dísztányér, mangánbarna alapon, húzott, világoszöld párhuzamos peremdísz között, indadíszekkel. 6. Világoszöld alapú dísztányér, alul felakasztófüllel ellátott töredéke, sötétzöld és mangánfékete levél- és. fűrészfogas dísszel. 7. Világoszöld alapú dísztál, peremén barna hullámvonallal, a szélek felől a középpont felé futó, egymásmellé húzott, sötétzöld és barna levéldisszel. 8. Világoszöld alapú dísztányér fenéktöredéke, a fenék felé csurgatott sötétzöld és mangán6